Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anya Csillaga

Kép  

                                           Anya csillaga

Hol volt,hol nem volt,ott hol a kurta farkú malacka túrt,volt egyszer egy fiúcska.

Boldogan élt,éldegélt szüleivel a zöld színű,állandóan hullámzótenger partján egy szép,takaros,tiszta házikóban.

A fiúcska édesapjával,csónakkal kievezett naponta a tengerre,és halásztak.Ilyenkor sok-sok mesét hallott a delfinekről,akik barátságos,játékos halak,a cápákról,akik között vannak olyanok is,amelyek megtámadják az embereket:

-Még a mi csónakunkat is felborítanák?-kérdezte a kisfiú,s elcsuklott a hangja félelmében.

-Az orra hegyével,ha megbillentené-válaszolt a férfi-már fel is borulnánk.Vagy a farkával egy csapással ketté tudná törni ezt a törékeny csónakot.De nem kell félned-borzolta meg fia szőke haját az apa-,ebben a tengerben nincsenek emberevő cápák.

Otthon édesanya mosott,takarított,főzött.Mire a halászásból éhesen hazaértek,már az asztalon gőzölgött a finom ebéd:

-Itt a kedvenc ételetek.Gyertek gyorsan.-mondta az asszony.s csókot adott övéinek.

A fiúcska is és apa is boldogan ölelték meg a takaros,piros arcú,kedves fiatalasszonyt,s jó étvággyal kanalazták a finom levest.

 -Ez igen.-nyelt egy nagyot a kisfiú.-Ilyen finomat még soha nem ettem.

-Az már biztos,nekem is ízlik.-toldotta meg apa.

Édesanya piros orcája még jobban kipirult örömében a nagy dicséretre.

Így éltek vidámságban,szeretetben.

Egy este kint sétált a fiúcska édesanyjával a tengerparton.

Az égen millió csillag hunyorgott,ragyogott.

-Anya,nézd,az a fényes az az én csillagom!-mutatott fel az égre a kisfiú.-A te csillagod melyik?

Egyik kezével átölelte az asszony kisfia vállát,a másik kezével a magasba mutatott:

-Ott az én csillagom a tiéd mellett közvetlen.Látod? Nincs olyan fényes,mint tiéd,de azért az is ragyog.

-Gyönyörű!-kiáltott fel a gyermek.

 

Egyszer megbetegedett a fiatalasszony.Orvost hívtak,aki megvizsgálta.Gyógyszert írt neki,de egyre csak csóválta a fejét:

-Pihenésre van szüksége-mondta-,és gondos ápolásra.-azzal elment.-Holnap újra eljövök.-szólt vissza az ajtóból.

Apa és fia éjjel-nappal ott ültek az ágy mellett és féltő gonddal vigyáztak a nagy betegre,akinek lassan lehervadt a piros szín a két orcájáról,sápadt lett,szeme lázasan csillogott, hangja egyre csendesebbé vált,mosolya pedig egyre bágyadtabbá.

A fiúcska összeszorult torokkal figyelte édesanyja nehéz légzését.Szíve megtelt szomorúsággal,félelemmel.

-Nagy baj van,-mondta édesapja egy este könnyes szemmel.-Kicsi fiam, nagy baj van.Anya egyre betegebb lesz.A doktor bácsi és mi is mindent megteszünk,hogy meggyógyuljon,de azt hiszem nincs már remény.

Ölébe húzta a gyermeket,aki fejét apja mellére hajtotta és keserves zokogásra fakadt.

Kinyitotta szemét az anya és gyengéden rámosolygott a síró kisfiúra:

-Ne sírj kicsim,ne sírj.A csillagom leesik az égről.-sóhajtotta és lecsukta nehéz szempilláit.

A fiúcska hirtelen leugrott apja öléből és törtetve futott ki az udvarra.Felnézett az égre.Megtalálta a saját csillagát és mellette édesanyja csillagát is felfedezte.De jaj! Mily furcsa,az a csillag alig pislogott!

-Jaj,de halványan világít!-sóhajtott fájdalmasan,és abban a pillanatban lehullt az égről,egyenesen a kisfiú lába elé.

Ijedten lépett hátra a gyermek és rosszat sejtve szaladt vissza a házba.

Anyja mozdulatlanul,hófehéren feküdt az ágyában,apja zokogva térdelt előtte,a kezét szorongatva.

-Nem!Nem!- kiáltott keservesen a fiúcska.-Nem engedem! -azzal kirohant az udvarra és felkapta a halvány fényű csillagot és hatalmas erővel a magasba lendítette.

Fel,fel egészen a többi csillag közé,oda a helyére, az ő csillaga mellé.

Könnyein keresztül nézte,hogy fent marad-e a csillag,vagy újra lehull a földre.De a csillag ott maradt,s a gyermek úgy látta egyre erősödik a fénye,egyre fényesebb lesz.

Bement a szobába,átölelte édesapja görnyedt vállait és csendesen így szólt:

-Ne sírj apa.Most már meggyógyul anya.Visszadobtam az égre a lehullt csillagot és ismét fényesen ragyog.

Abban a pillanatban halvány mosoly jelent meg a beteg asszony szája körül.Megrebbent a szempillája és előtűnt alóla gyönyörű kék szeme,mellyel szeretettel nézett hol férjére,hol pici gyermekére.

-Itt vagyok-suttogta-és nem hagylak el benneteket soha.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Komló pécsi ut 41

(Manka mama, 2010.01.17 21:22)

Aranyos mese nekem egy kicsit szomorú

Kecskemét

(Kiss Rozália, 2009.12.03 13:23)


Kedves Mária!
Alig tudom szavakba foglalni mit érzek e gyönyörű mese olvasása után.Kedves,megható: Én még ilyen szívhez szóló, megható mesét nem olvastam.Jó lenne, ha minél többet tenne fel hasonlókat az internetre.Köszönöm az élményt, amit ezzel a gyönyörű mesével szerzett nekem!

Pécs

(Gabi, 2009.11.29 19:49)

Te is ennyire hiszel a szeretet erejében?

Lakitelek

(Lamuth Rudolf , 2009.11.08 11:11)

Fúú de jó, nagyon tetszik.

Nyiregyháza Petőfi S. u. 11.

(Sümegi Pál, 2009.11.08 08:59)


Megnyerte a tetszésemet, csak így tovább!