Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  JÓSZÍVŰ  HÖRCSÖG

 

          Túl a tengereken, ott, hol a kis kurta farkú malac túr, él a búzamező szélén, földalatti járataiban a hörcsög. Amint beérik a termés, rögtön nekilát az ennivaló gyűjtésnek, amit télire raktároz el.

Először is kitakarítja a tároló kamrákat. Kisöpri az utolsó szemig az előző évről megmaradt gabonát. A tiszta, kiszellőztetett helyiséget aztán a két, oldalt lévő pofazacskójában behordott búzával, kukoricával, színültig tölti.Kép

Szorgalmasan dolgozik. Naponta számtalan fordulót tesz, ki a búzatáblára és vissza. Ha úgy érzi elfárad, rögtön a hóval borított hideg tájra gondol. Ez új erőt ad neki. Pofazacskóját minden alkalommal megtömi. Több kiló ennivalót hord be.

Amikor csordultig telt a spájz, elégedetten szemléli végig egyik helységet a másik után.

-- Jöhet a tél -- mondja magának megnyugtatóan --, lesz mit ennem.

Be is köszöntött a zord hideg. Hamarább jött és sokkal keményebb volt, mint előtte bármikor.

-- Brrr, de hideg van odakint! Az orrom hegyét sem dugom ki tavaszig. -- határozza el magát a kis hörcsög.

Na, de mégsem így történt. Ugyanis a tél közepe felé, erős kopogásra riadt fel délutáni szendergéséből.

-- Ki lehet az ilyen időben? -- motyogta, miközben ment ajtót nyitni.

Egy kis szürke egérke volt a látogató, aki fázósan húzta össze kopott kabátkáját a mellén.

-- Köszöntelek hörcsög úr! Ne haragudj a zavarásért, de a szükség hozott ide. -- mentegetődzött a vacogó egér.

-- Bújj beljebb. -- hívta a hörcsög. -- Megfagyunk idekint. Bent majd elmondod, miért kerestél fel.

Nem kellett kétszer mondani a váratlan vendégnek, rögtön befutott a jó meleg helyre. S amikor meglátta a sok ennivalót, azon nyomban összefutott a nyál a szájában.

-- Mond egérke, mit akarsz? -- kérdezte tőle a hörcsög. -- Miben segíthetek?

A szürke cin-cin percekig nem tudott megszólalni, csak nézte, nézte az aranyló búza és kukorica szemeket.

-- Oh, de finom lehet! -- suttogta.

-- Igen, nagyon finom. -- vágta rá a vendéglátó. -- Egyél belőle, amennyi jól esik. Nézd milyen sok van.

Kép -- Ehetek? -- meresztette a szemét az egérke. -- Eszek is, éhes vagyok, már csak úgy szédelgek az éhségtől. -- és enni kezdett.

Egymás után kapkodta és nyelte a gabona szemeket.

A hörcsög sajnálkozva figyelte, milyen mohón lakmározik a váratlan vendége.

-- Azt hiszem kitaláltam miért jöttél. -- mondta. -- Nem kell kérned, anélkül is adok.

Azzal jól megrakott búzával egy zsákot és így szólt:

-- Ez a tied, vidd. Nem kell hálálkodnod. Ha elfogyott, gyere újra.

Kikísérte az egérkét, aki alig tudta vonszolni a tömött zsákot.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.