Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A két kutya

 

A  KÉT  KUTYA

 

Jó barátságban élt két kutya egy gyönyörű, díszbokrokkal, virágokkal teli udvarban. A kis tacskó nagyon ravasz volt. Minden rosszba, csintalanságba belevitte társát, a megtermett német juhász kölyköt.

-- Gyere, fussunk végig ezen a virágágyáson! -- lökte meg buksi fejével a juhász kutya oldalát a tacsi, s már futott is. A nagy kutya utána.

-- Mit műveltek már megint?! -- kiáltott rájuk a gazdájuk. -- Hányszor mondtam már, hogy nem szabad letaposni a virágokat!

-- Vigyük el a fűbe a gazdi papucsát! -- bújtatta egy másik alkalommal a tacskó a barátját.

Alex, mert így hívták a német juhász kutyát, már fel is kapta a fogai közé a papucsot, s usgyi, vitte is. Lehasalt vele a fűbe és rágcsálta.

-- De finom! -- vakkantotta oda a másik kutyának.images.jpeg

-- Add ide, én is játszom vele! -- kapott a papucs után Bobi, a kis vörös tacskó.

-- Már megint elvittétek a papucsom! -- szidta őket a gazda. -- Nem értitek meg, hogy nem szabad?!

A két kutya ráhajtotta fejét első két lábára és sunyin, bűnbánóan néztek fel:

-- De olyan jó játék a papucs, felmosóruha, a söprű! -- vakkantottak a mérgelődő emberre.

Egyszer egy este így szólt a két kutyushoz a gazdájuk:

-- Úgy hallottam, itt járt az éjszaka a faluban a róka. Ha egyszer zsákmányra talált, várható, hogy egy ideig visszajár. Nagyon vigyázzatok a tyúkokra! Ha észreveszitek a ravaszdit, azonnal ugassatok!

-- Úgy lesz. -- fogadkozott a két eb.

Teljesen besötétedett. Feljött a hold, ragyogtak a csillagok.

-- Haú! -- ásított egy nagyot a német juhász kutya. -- Bebújok az ólamba és egy jót alszom. Elálmosodtam. Bobi, te őrködsz, vigyázol a tyúkokra! Éber legyél, el ne aludj!

-- Miért pont én? -- nézett mérgesen pajtására a tacsi. -- Miért én kezdjem az őrködést? Álmos vagyok én is. Kezd te! -- morogta.

-- Miért kezdeném én? -- mordult fenyegetően Alex. --  Ne vitatkozz velem, mert meg talállak harapni, én vagyok az erősebb!

Azzal befeküdt az óljába, kényelmesen elhelyezkedett és perceken belül hallani lehetett a horkolását.

A kis tacskó egy darabig forgolódott ide-oda, aztán gondolt egyet és ő is bebújt a saját kis óljába, két nagy fülét ráborította a szemeire.

-- Majd pont én fogok rókára lesni, míg ő alszik! -- morgolódott magában. -- Mit gondol, mi vagyok én?! -- Kis idő mulva ő is az igazak álmát aludta.

A vörös róka már messziről meghalotta a két kutya horkolását.

-- Nem mondom, két jó házőrzőt etet ez az ember? -- mosolygott magában. -- Itt könnyű dolgom lesz.

Nem is teketóriázott sokat. Besurrant a tyúkólba, elkapott egy jó kövér tyúkot és már futott is vele a rókalyukba.

Felébredt reggel a ház ura. Nézi, számolja a tyúkokat:

-- Hű az áldóját! Egy hiányzik! Hát nem arra kértelekimages.jpeg benneteket, hogy ébren töltsétek az éjszakát és vigyázzatok a tyúkokra? -- szidta a két álmosan pislákoló kutyát.

-- Én mondtam Bobinak, hogy őrködjön! -- ugatott a német juhász kutya szemlesütve.

-- Te lettél volna a soros, de te inkább aludni mentél! -- mordult rá a kis kutya.

-- Miért pont én? -- vicsorított mérgesen Alex.

-- Hallgassatok! Estére majd én eldöntöm, hogy melyikőtök vigyáz a baromfiakra. -- kiáltott rájuk a gazda.

Úgy is volt. Este a tacskót bezárta az ólba, Alexet pedig odaültette a baromfiól elé.

S ezután így ment ez minden este, felváltva, egyszer az egyik, másik este a másik őrködött.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.