Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  KIS  GYÍKOCSKA

 

          Egyszer volt, hol nem volt, ott hol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kis zöld gyíkocska. Szép napsütéses idő volt. A kis gyíkocska felmászott egy kőre és sütkérezett.

Arra kirándult három gyerkőc. Az egyik kis fiú meglátta a gyíkot.

-- Odanézzetek, mit találtam. -- kiáltott fel a fiúcska, s máris ugrott, hogy elkapja a gyíkocskát.

El is kapta a farkát. Hanem a fiú kezében ott is maradt a farok.

-- Mit csináltam? Oh, mit csináltam! -- siránkozott szomorúan a fiúcska.

-- Mit csináltál? -- futottak oda a társai.

-- Igazán nem akartam! -- szabadkozott a kisfiú.

-- Mégis letépted a farkát! -- bántották barátai.Kép

A gyíkocska először elfutott, de amikor hallotta, milyen bánatos a kisfiú, visszament, s így szólt:

-- Ne szomorkodj. Meglátod, hogy újra ki fog nőni a farkam. -- vigasztalta a szomorú fiút.

-- Nem haragszol rám, amiért letéptem a farkad? -- kérdezte a kisfiú.

-- Haragszom, persze, hogy haragszom. Ilyet nem szabad csinálni, de megbocsájtom, mert látom mennyire bánt. Nem akartál te rosszat tenni.

-- Valóban nem, csak meg akartalak fogni, hogy megsimogassalak. -- mondta a fiú. -- Biztos, hogy ki fog nőni a farkad? -- kérdezte aggódva a kicsi fiú.

-- Igen, egész biztosan. -- válaszolta a kis zöld gyíkocska. -- Gyere el pár nap múlva és látni fogod, hogy újra lesz farkam.

A kisfiú még mindig hitetlenkedett, de megígérte, el fog jönni hamarosan.

Elbúcsúztak a gyíkocskától és haza mentek a gyerekek.

A fiú éjjelente rosszul aludt, mindig a letépett farokra gondolt. Megígérte magának, ha ki is nő a gyík farka, soha többé nem nyúl hozzá, nehogy még egyszer leszakadjon.

Alig várta, hogy elteljen a pár nap, már rohant is vissza a kőhöz, ahol a kis gyíkocska lakott, hogy meggyőződjön, valóban kinőtt-e a farka.

A kövön ott napozott egy gyík. Szép hosszú farka volt. A fiú nem tudta, hogy ez az ő gyíkja e? A gyíkocska azonban megismerte a kisfiút és nem is futott el tőle, hanem így szólt hozzá:

Kép -- Ugye, Rudika -- így hívták a kisfiút, ha még nem mondtam volna --, nem ismersz meg? Pedig én vagyok, akinek leszakadt a farka a múltkor. Látod, ahogy mondtam, kinőtt a farkam.

-- Igen látom -- szólt megilletődve a fiú --, és még szebb is, mint volt. Azért, nem tépném le soha többé.

-- Hiszek neked és ha akarod, legyünk barátok. -- ajánlotta a gyíkocska.

-- Nagyon jó, örülök neki! -- mondta Rudika. -- Most már elhiszem, hogy igazán megbocsátottál nekem.

Ettől kezdve nagy barátságban éltek. A kisfiú, mikor kirándulni ment, mindig meglátogatta a gyíkot.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.