Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  KIS  MOSÓMEDVÉK

 

          Messze tőlünk, a tengeren túl, valahol Amerikában a lakott területekhez közel él a legtöbb mosómedve. Ezek közül való az a medve család, akikről az én mesém szól.

A medve mama két csemetéjére reggeltől estig csak mos és mos. Alig adja rájuk a tiszta ruhát, máris moshat, mert sietni kell a szárítással, hogy újra cserélni lehessen.

-- Apjukom, az a szerencsém, hogy nagyon szeretek mosni. -- mondja mindig, amikor eljön az esti pihenés ideje.

Kép -- Örüljünk, hogy egészséges és eleven fiaink vannak. -- vigasztalja párját a papa.

S a következő reggel kezdődik minden újra elölről.

-- Zsiga! -- kiált az egyik kis mosómedve testvérének. -- Jössz játszani?

-- Itt vagyok, indulás! -- ugrik oda Zsiga.

Azzal cammognak egyenesen a városba.

-- Zsákutca. -- mondja Peti.

Így hívják a két kis bocsot: Zsiga az idősebbik, Peti a kisebbik. Minden rosszaságra kaphatóak. Most is, hogy bejöttek a házak közé, jaj lesz annak, ami a kezük ügyébe kerül. Nem vette el a kedvüket az sem, hogy zsákutcába kerültek.

-- Na és? Mit számít? -- csodálkozik Zsiga. -- Nézd, itt egy teli kukás edény, mi minden található benne!

Azzal uccu neki, felfordították és kíváncsian turkálni kezdtek a számukra értékes, de rettentő piszkos holmok között.

-- Ez vajon mi lehet? -- kapott fel egy olajos vasat a kisebbik bocs.

-- Nem tudom, de add ide had nézzem meg. -- s egyből kikapta testvére kezéből. Forgatta, majd eldobta. -- Semmi, egy vacak vas csupán.

Mind a két kis mosómedve fehér ruhája tiszta fekete lett a koszos, olajos vasdarabtól. Mit sem számít, néztek végig egymáson.

-- Majd kimossa a mama. -- mondták.

Tovább turkáltak. Egy óra múlva, mikor haza értek, medve mama nem ismert fiaira. Rémülten csapta össze két kezét és így kiáltott:

-- Elegem van a sok koszos ruháitokból, ezt már ki nem mosom. Itt az ideje, hogy ti mossátok ki a bepiszkított ruháitokat. Csak így fogjátok megtanulni, hogy hogyan vigyázzatok magatokra.

Azzal odaállította a két medve fiút a mosóteknő elé:

-- Tessék itt a víz, mossatok!

A bocsok ímmel-ámmal álltak neki a mosásnak. Dörzsölték, nyomkodták a ruhákat. hamar elfáradtak.

-- megfájdult a hátam. -- panaszkodott Peti.

-- Hólyag lett a kezemen. -- jajgatott Zsiga.

-- Hagyjuk abba. -- mondta Peti. -- Szerintem ez már tiszta.

-- Én majd eldöntöm. -- lépett oda hozzájuk a mama.

Kivette a vízből a ruhákat és tüzetesen szemügyre vette.

-- Ez tiszta? -- bökött egy fekete foltra. -- Kezdjétek újra a mosást. Akkor lesz tiszta, hamár ragyog, mint a hó.Kép

-- Ragyog, mint a hó? -- esett kétségbe a két rakoncátlan mosómedve bocs. -- Mikor lesz az? Nekem már mindenem sajog ettől a hajolástól.

-- Nekem is szokott fájni a derekam, a hátam, a két kezem, de ti nem igen szoktatok vele törődni. Egy-kettő, mosni tovább! Ha ma még szeretnétek játszani, igyekezzetek!

Mit tehetett mást a két lurkó, mostak addig, míg egyetlen folt sem látszott a ruhán. Mire végeztek, nem volt kedvük játszani.

Este, mikor ágyba kerültek, pillanatok alatt álomba merültek.

A mosómedve mama okosan döntött, amikor velük mosatta ki a piszkos ruhájukat, mert ettől kezdve nagyon vigyáztak rá.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.