Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  KIS MANÓK

     Élt egyszer egy kisfiú. Nagyon mozgékony, játékos volt. Az iskolában a padban ülni és a tanító nénire figyelni órákon keresztül nagyon nehéz volt neki. Nem csak a keze lába járt ide-oda állandóan, hanem a gondolatai is fürgén kalandoztak erre-arra.

-- Rudi! -- szólt rá a tanító néni. -- Hol járnak már megint a gondolataid? Miért nem figyelsz?

A kisfiú ilyenkor megrezzent, de pár pillanat múlva újra izgalmas utakon jártak a gondolatai.

Délután édesanyja tanulásra, lecke írásra hívta. Rudika ímmel-ámmal rakosgatta könyveit:

-- Ebből nincs tanulni való. -- dobta félre az énekkönyvet. -- Ebből a vacakból van. -- lapozgatta a nyelvtan füzetet. -- Sajnos matekból is van. -- jegyezte meg bosszúsan.

-- Kisfiam szépen írd a számokat. -- kérte anyja a füzete fölé hajolva. -- Milyen számok ezek? El sem lehet olvasni!

-- Úgy utálok tanulni! -- fakadt ki a fiú.Kép

-- Ezt sehogy nem értem. -- nézett rá csodálkozva édesanyja. -- Olyan jó eszű gyerek vagy. A tanító néni is azt mondja, okos, értelmes fiú vagy. Kitűnő tanuló lehetnél, ha tanulásra használnád az eszed.

-- De én utálom a számokat és a betűket! -- mondta Rudika. -- És unalmas tanulni.

-- A te kötelességed az, hogy tanulj! -- fedte meg az asszony szigorúan. -- Egy-kettő, állj neki a lecke írásnak!

-- Muszály? -- nézet anyjára kérdőn Rudika. -- Nem játszhatnék előbb egy kicsit?

-- Nem. Előbb a tanulás és utána jöhet a játszás. -- mondta ellentmondást nem tűrő hangon anya.

Eljött a lefekvés ideje. Rudika hamarosan mély álomba szenderült. Éjjel hirtelen keserves sírásra ébredt.

-- Mi ez a sírás? Ki sírhat? -- csodálkozott nagyot ásítva.

Hallgatódzott, pedig legszívesebben elfordult volna a másik oldalára, hogy folytassa álmát. De a sírás erősödött. Sőt! Mintha többen is sírnának. A kisfiú felült, szemeit a holdsugár halvány fényében a sírás felé meresztette. A síró hangok az íróasztal felől jöttek. Lassan hozzászokott a szeme a félhomályhoz és ki tudta venni kik sírnak.

A matematika füzet kockás lapján tíz pici manó szaladgált le s föl, közben folyt a könnyük és panaszkodtak:

-- Nézzétek meg, milyen helyzetbe állított ez a haszontalan fiú engem! Pedig én az egyes szám vagyok, nem nehéz leírni. Mégis majdnem hanyatt esem. Alig tudom már tartani magam. Olyan fáradt vagyok!

-- S én? -- sírdogált az ötös számú manó. -- Az én hasam úgy összenyomorította, hogy mindjárt elájulok!

-- Milyen hosszú nyakad van! -- gúnyolódott vele a kilences manó.

-- Még ki is gúnyolsz? Azt hiszed, te szép vagy? Olyan pici a fejed és hosszú a lábad, akár egy gólyának! -- támadt rá a kis ötös számmanóra.

-- Engem nézzetek meg! -- pityergett a hatos. -- Be sem fejezett a fiú.

-- Miért haragszik ránk ez a gyerek? Miért nem szeret bennünket? -- sírdogált mind a tíz számmanó.

-- Minket sem szeret! -- kiáltott át a nyelvtan füzetből egy betűmanó.Kép

Odafutottak a számmanók a nyelvtan füzethez. Mit láttak? A sorokban a betűk sokkal rondábban voltak írva, mint a számok a matematika füzetben.

-- Oh! Szegények! A ti helyzetetek sem rózsás! -- szörnyülködtek a számmanók.

-- Nem bizony! -- mondta sírós hangon a nagy "A" betűmanó. -- Nézzétek meg, hol van az egyik lábam. Olyan sánta vagyok, hogy legszívesebben mankót kérnék.

-- Pedig ha tudnátok, hogy milyen segítőkészek vagyunk. -- szólalt meg síró hangon a "T" betűmanó. -- Odaugrok a helyemre, mert a múlt idő jele, magánhangzó után két té. De ez a fiú egyszerűen lesöpör onnan. Nem engedi meg, hogy duplán álljak.

-- Minket meg egyszerűen összetéveszt. -- panaszkodtak a "J" és a "LY" betűmanók. -- Ha engem kellene használnia -- duzzog a pontos jé betűmanó --, biztos, hogy a testvéremet írja.

-- Hát te meg melyik manó vagy? -- hajol a kettes számmanó egy torzszülött betűmanó fölé.

-- Én lennék az "R" betű. -- zokog a kis manó keservesen --, de rám rakta a "D" testvéremet. Így most csak veszekedünk. Ő nyom engem, én meg ki szeretnék bújni alóla, de sehogy sem tudok.

Nagyon elszégyellte magát Rudika és meg is sajnálta a siránkozó számokat és betűket. Kibújt a meleg takaró alól, szeméből kitörölte az álom utolsó maradványát. Odaült az íróasztalához.

-- Gyertek -- szólt a számokhoz, betűkhöz szeretettel és kedvesen --, helyre raklak benneteket.

Azzal fogta a tollát és gyöngy betűkkel leírta újra a matek és nyelvtan leckéjét.

Másnap a tanító néni boldogan írta a kisfiú füzetébe a megérdemelt ötöst.

Rudika ragyogó szemekkel nézett a számokra és betűkre, s úgy látta, hogy azok szeretettel, mosolyogva kacsintanak rá.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

NGTWR

(MANO GA FWXA FHZHTA , 2012.02.11 14:50)

MANO TTTTTTTTTTLUHB