Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  LUDAK

 

        Jó dolguk volt a baromfi udvarban a hét libának. A gazdasszony gondoskodott róla, hogy mindig legyen előttük aranyló kukorica, friss víz. Még egy kis medencét is épített nekik, amiben lubickolhattak kedvükre. Egész nap nem volt más dolguk, mint enni, inni, fürödni.

Rex kutya vigyázott éjszakánként az álmaikra, miután a gazda bezárta őket a biztonságot nyújtó ólba.

Így éltek és szépen növekedtek. Sárga pihéiket felcserélték szép fehér tollakra. Hosszú nyakukat büszkén nyújtogatták.

-- Szépek vagyunk. -- gágogták hangosan, hogy a szomszédék libái meghallják.

-- Gá, gá, büszke vagyok rátok. -- nézett végig a gúnár tojóin.

Egyszer a gazdasszony az udvaron beszélgetett a férjével.Kép

-- Nagyra nőttek a libáink, szépen megtollasodtak. Itt az ideje, hogy megtépjük őket.

Meghallotta ezt az egyik liba. Odafutott a társaihoz és izgatottan mesélte el nekik, mit terveznek a gazdáik.

-- Gá, gá, gá, uram fia, mi vár ránk?! -- sipítozták kétségbe esve. -- Ezt nem engedjük meg!

Összedugták a fejüket és tanakodtak, hogyan menekülhetnének meg a szörnyűséges tolltépéstől. Mert bizony azt hitték, az egy kibírhatatlan valami. Elhatározták, elszöknek és világgá mennek inkább.

Úgy is történt. Este nem ültek be az ólba, hanem elbújtak az udvar mélyén, a szénarakás mögé, s amikor a gazda becsukta az ól ajtaját és aludni tért, kilopakodtak az udvarból.

Mentek, botorkáltak a sötétben, míg nem egy erdőbe nem értek. Ott letelepedtek a bokor alján, csőrüket a szárnyuk alá dugták és mély álomba merültek.

Reggel nem várta őket a friss víz, az arany sárga kukorica. Helyette füvet téptek és pocsolyából ittak. Így ment ez pár napig.

Hanem egyik éjszaka arra ment a róka. Megállt, s beleszimatolt a levegőbe:

-- Liba szagot érzek. -- s azzal már indult is a szag irányába. Megtalálta az alvó liba csapatot.

-- Hú, de finom libapecsenyét vacsorázom! -- nyalta végig nyelvével szája szélét az éhes róka és elkapta az egyik liba nyakát.

Amikor felébredtek reggel a libák, a gúnár észrevette, hogy egy tojó hiányzik. Nem szólt Kép semmit, de elhatározta, hogy este nem alszik el, őrködni fog, mert gondolta, csak a róka járhatott itt.

-- Úgy unom már ezt a vacak füvet. -- panaszkodott az egyik liba.

-- Én is innék már friss vizet. -- mondta a másik.

Ismét eljött az este, a libák aludni tértek. A gúnár ébren figyelt. Jött a lopakodó, ravasz róka. Elkapta ismét az egyik liba nyakát és már futott is vele.

-- Segítség, gá, gá! Segítség! -- gágogott a pórul járt liba. De nem volt aki megvédje, megmentse. A gúnár hiába kiabált, a róka nem ijedt meg, nem engedte el a zsákmányát.

A liba csapat nem aludt egész éjszaka. Azon gondolkodtak, mit csináljanak.

-- Vissza kell mennünk a gazdánkhoz. -- határozta el a gúnár. -- Itt nincs, aki megvédjen bennünket. Nincs itt Rex kutya, aki elkapná a róka bundáját. Kívánjuk a finom takarmányt, amit csak a gazdaasszonytól kaphatunk.

-- De, ha haza megyünk megtépnek. -- gáncsoskodott az egyik tojó.

-- Nem baj, inkább vállaljuk a tépést, mint, hogy a róka vacsorája legyünk. -- jelentette ki a gúnár.

Azzal sorba állította őket és elindultak haza felé.

Érdekes, egyik sem volt szomorú, amiért haza kell menni. Nem ám, mert gondolatban ették a finom kukorica szemeket, itták a friss vizet. Amilyen csendesen vonultak ki annak idején, hogy világgá menjenek, olyan alázatosan, csendesen mentek most be a baromfiudvarba.

-- Hát ti merre jártatok? -- kérdezte tőlük haragosan Rex. -- A gazdám mindenütt keresett benneteket. Vaú, vaú, édes gazdám megjöttek a szökevények! -- kiáltott be Rex az ajtón.

Kiszaladt a házból a gazdaasszony meg a gazda. Csodálkoztak, s meg is örültek, hogy előkerültek az elveszett libák.

-- Miért mentetek el? -- kérdezte tőlük az asszony.Kép

-- Azért, mert kihallgattuk, hogy meg akartok bennünket tépni. Félünk tőle. -- gágogták egyszerre.

-- Oh butuskáim. Attól nem kell félni, nem fáj. Még örülni is fogtok, hogy megszabadultok a meleg pihéitektől.

Másnap egyenként meg is tépték a libákat, akik zokszó nélkül tűrték, mert közben a rókára gondoltak. A puha tollból a gazdaasszony párnákat készített. A libák így kopaszon nem voltak szépek, de most is büszkék voltak, hogy tollaikat felhasználták a párnákhoz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.