Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mérges pulyka

 

A  MÉRGES  PULYKA

 

-- Szebb a páva, mint a pulyka, mert a pulyka, mérges pulyka, krud, krud, krud! -- énekelte Anita a baromfiudvar szárnyas lakójának, akit rettentően sértett ez a dal.

Tollait felborzilta, farktollait, mint egy legyezőt, szétnyitotta, szárnyait kitárta úgy, hogy azok a földet söpörték. Körbe forgott, topogott a lábaival, s közben mérgesen rikácsolt:images.jpeg

-- Krud, krud, krud ... ! Miért szebb a páva mint én? -- kérdezte a társaitól. -- Nem lennék mérges, ha ezzel a buta dallal fel nem bosszantana minden nap a kis gazdim.

-- Te vagy a hibás! -- kotkodácsolták a tyúkok. -- A kislány szeret téged, s csak azért énekli a nótát, mert tetszik neki, hogy pöffeszkedsz.

-- Nem tehetek róla, ha méregbe gurulok! -- fújtatott a pulyka kakas. -- Amikor meghallom, hogy énekel Anita, mindjárt felborzolódnak a tollaim. De még a lebenyem is elkékül, úgy dühbe jövök!

Odaállt a tojó elé, majd peckesen lépdelt föl s alá, miközben szárnyait újból rázogatta és kurrogott.

-- Hát nem vagyok gyönyörű? -- kérdezte büszkén.

-- Szép vagy! Szép vagy! -- kiáltozták jobbról-balról a pulykalányok. -- Te vagy a legszebb a baromfiudvarban! -- hízelegtek neki.

-- Ha még egyszer bosszantani mer a gazdim ezzel az undok dallal, meglátjátok elmegyek innen, s addig vissza sem jövök, míg nem találok egy pávát. Majd megnézem én jól magamnak, hogy ki a szebb!

Eljött a másik nap reggele, s amikor Anita felébredt, az volt az első dolga, hogy kiszaladt az udvarba és énekelte a pulyka kakasnak a mondókát.

-- Szebb a páva, mint a pulyka, mert a pulyka, mérges pulyka, krud, krud, krud!

S a pulyka kakas most sem tudta türtőztetni magát. Elkezdte táncát és mérgrs kurrogását.

-- Nos, itt az idő, mint igértem. Elmegyek! Utána járok a dolognak. Meggyőződöm saját magam, hogy tényleg szebb-e a páva nálam! -- azzal felrepült a kerítés tetejére, onnan lehuppant az útra. Búcsút intett a baromfiudvar összes lakójának, háindexa.jpegtára vette tarisznyáját és elindult az orra után.

Meg sem állt estig. Akkor felrepült egy magas fa ágára. Ott töltötte el az éjjelt, mely tele volt számára ismeretlen, ijesztő hangokkal, suhogásokkal.

Reggel a nap első sugaraival indult tovább. Találkozott a mezőn egy szürke csacsival.

-- Hová, hová ilyen nagy sietve? -- kérdezte tőle a hosszú fülű.

A pulyka kakas elmondta, mi járatban van.

-- Szerencse, hogy velem találkoztál, mert nem kell tovább baktatnod. A mi farmunkon él egy kényeskedő páva. I-á, azért kényes, mert azt hiszi, ő a legszebb a világon.

-- S tényleg szép? -- kérdezte mohón a pulyka.

-- I-á, i-á ... szép, szép, de mi haszna? Semmire nem használják a gazdámék, csak a kertjük dísze. -- mondta fitymálódva a csacsi. -- Nem tud dolgozni. Nem is becsülik nagyra a farmon. -- tette hozzá a szürke szamár.

-- Azért megnézem magamnak! -- mondta a pulyka kakas, s elindult a csacsival a farmra.

Ott sétált tollait legyezve a páva, illegette, billegette magát.images.jpeg

-- Ahogy elnézem -- mondza a pulyka --, valóban szép madár, de én többet érek, mert a húsom ízletes. S most már tudom, nem rosszaságból énekel nekem a kis gazdim, hanem csupa szeretetből.

megnyugodva tért vissza a baromfiudvarba és amikor a kislány rázendített az ismert nótára, még inkább felborzolta a tollait, hogy örömet  szerezzen vele neki.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.