Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nagyképű egér

A  NAGYKÉPÜ  EGÉR

 

Volt egyszer, innen nagyon messze, valahol a magas hegyen túl, volt egy népes egérfalu. Úgy hívták, hogy Egérfalva. Élt ebben a falucskában, annak is a legközepén, egy nagypocakú, hosszú bajszú egér. Azért volt akkora pocakja, mert az étvágya olyan volt, mint egy feneketlen hordó. Mindent gyorsan lenyelt, ami a kezébe került. Nem hiszitek el, de még a rongyot, papírt is szerette. No azért a kedvence finom, ízletes sajt volt. Egy ültő helyében, akár egy egész kerek sajtot meg tudott enni. Ha meglátta az asztalon a lyukacsos sajtot, rögtön folyni kezdett a nyála.

-- Fogadjunk, hogy mind megeszem! -- mondta társainak.index.jpg

Az egerek körbejárták, méregették az óriás sajtot.

-- Az lehetetlen! -- cincogták hitetlenkedve. -- Te ezt nem tudod megenni. -- s ingatták a fejüket.

-- Nem-e? -- pöffeszkedett a kövér, pocakos egér. -- Ezt figyeljétek! -- azzal leült, kezébe vette a márványos sajtot, fel sem szeletelte, csak rágcsálta nagy élvezettel.

Körbeállták a társai és tátott szájjal lesték a pocakos mutatványát. Volt is mit nézniük! A pocakos egérke csak tömte, gyömöszölte a szájába a sajtot, mindaddig, míg a legkisebb morzsája is el nem fogyott. Akkor nyelt utoljára még egy nagyot két kezével végig simított terebélyes pocakján.

-- Mutassátok meg, hogy ti mit tudtok! -- szólt a körülötte álló egerekhez. -- Gyertek ki velem evőversenyre!

Egérfalva minden ifjonc egere versenyre kelt a kövér, pocakos egérrel. Hősiesen kűzdöttek a porondon. Hegyes fogaikkal gyorsan rágcsálták a sajtot, a kolbászt, de a győztes minden alkalommal a dagi egér lett. Az evőversenyen Egérfalván a pocakos egérnek már nem akadt párja, mindenkin túl tett a sok és gyors evéssel. A többi egérnek megfeneklett a gyomra. A sok győzelem nagyképűvé tette az egeret. Egész nap szétterpesztett lábbal pöffeszkedik a kis háza tornácán és gúnyolódik a legyőzött egereken.

-- Nincs merszetek kiállni ellenem, mi?

Társai elkerülték, nem szerették a kérkedő, gúnyolódó egeret.

-- Bárcsak lenne valaki, aki le tudná győzni! -- sóhajtották. -- Az lenne az igazi. Legalább letörne ez a nagy beképzeltsége. Lenéz bennünket, szerinte csak az a valaki, aki sokat eszik.

Egy nap, amikor épp megint lustán elterült a tornácán és versenyre invitálta társait, feltünt Egérfalva kapujában egy vékony, rettentő sovány egér. Vándortarisznyája a vállára volt vetve, egy botra kötve. Ahogy lépkedett, tarisznyája ide-oda lengett a bot végén. A vándor vígan fütyörészett.

Amikor odaért a kövér egér házához és meglátta a tornácon az egeret, meglendítette széles karimájú kalapját és barátságosan köszönt.

-- Szép jó napot!

-- Neked is vándor. Mi járatban vagy errefelé?

-- Csak úgy sétálgatok.

-- Nincs kedved kiállni velem versenyre? Aki többet tud enni, az a győztes. -- kérdezte a vándortól a pocakos reménykedve, hogy újra versenyezhet. -- Itt Egérfalván nincs már ellenfelem. Mindenkit legyőztem. -- mondta hangjában sok-sok kérkedéssel.

Széles mosoly terült el a sovány egér arcán.

-- Ezt a nagyképű egeret megleckéztetem! -- gondolta magában. Hangosan így szólt: -- Nagyon szívesen összemérem veled az erőmet.

Azzal fellépett a tornácra. Vándorbotját a tarisznyával együtt a falnak támasztotta. Kalapját a feje búbjára tolta, ingujját könyökig tűrte és leült az asztalhoz, szembe a házigazdával.

images.jpg-- Mit eszünk? -- kíváncsiskodott.

-- Sajttal kezdjük. -- válaszolt az egér és már hozta is az ínycsiklandozó sajtokat. Kerek volt mind a kettő, mint a hold.

-- Hű, ha! -- nyitotta tágra a szemeit a vándor.

-- Csak nem tántorodsz vissza a versenytől? -- ijedt meg a pocakos.

-- Azt már nem, attól nem kell tartanod. -- felelte gyorsan a másik. -- Ha tudnád, milyen éhes vagyok, ma még egy falatot sem ettem.

Hamar híre szaladt Egérfalván, hogy akadt egy vándor egér, aki kiáll evőversenyre a pocakossal. Összefutottak az egerek. A nagy hírre mindenki abbahagyta a munkáját, csak, hogy lássák az érdekesnek ígérkező versenyt. Körbefogták a két, versenyre felkészült egeret. Felmásztak a tornác tartó oszlopára. Volt egér, aki az ereszcsatornára mászott, hogy més jobban lássa, hogyan kűzd a két egér.

-- Ez az egér olyan sovány, hogy zörögnek a csontjai. -- súgták egymás között az egerek. -- Ez ugyan nem tud sokat enni, le nem győzi a pocakost! Pedig megérdemelné, hogy egy kicsit letörnék már a szarvát.

Ha hiszitek, ha nem, Egérfalva összes lakója a vándor egérnek szurkolt.

-- Rajt! -- adta meg a jelet a versenyre a bíró.

Felkapta a pocakos egér a hatalmas sajtot és kapkodva enni kezdett. A sovány, vándor egér nem kapkodott, nem sietett. Szép lassan mélyesztette a sajtba hegyes fogait és élvezettel, ízlelve a finom sajtot, rágcsálta.

A kövér egérnek egy-két pillanat mulva eltünt a sajt a gyomrába. Elégedetten, vigyorogva dőlt hátra a székén, s szokásához híven, két kezével simogatta megtömött hasát. Gúnyosan nézte a vendégét, aki még csak a fele sajtot fogyasztotta el, s aki kedélyesen állta a gúnyos pillantást.

-- Lassan a testtel pajtás! -- gondolta. -- A végén mosolyogj majd így!

Szomorúan álltak Egérfalva egerei.

-- Jól hittük, ez az egér ugyan le nem győzi a pocakost.

Azonban, amikor a sovány egér összeszedte és lenyelte a kerek sajt utolsó morzsáját is, így szólt:

-- No pajtás, hol a következő sajt, vagy talán kolbásszal folytatjuk?

Mindenki meglepődve kapta fel a fejét, még azok is visszafordultak, akik azt hitték, vége a versenynek, s lassan indulni készültek, vissza a munkájukhoz. A kövér egér szó nélkül felállt, s mindkettőjüknek hozott egy-egy szál kolbászt. Letette az asztalra.

Megnyalta a szája szélét a vándor egér, felvette a kolbászt és nyugodt tempóban, könnyedén tüntette el a pocakjába. A pocakos is legyűrte a másik szál kolbászt és megijedt, mert látta, hogy az ellenfelének meg sem kottyant se a sajt, se a kolbász, ő meg már úgy érezte, hogy menten szétdurran.

A sovány vándor felállt. Körbejárta a tornácot, rámosolygott, sőt rá is kacsintott a körülöttük álló, bámészkodó egerekre. Visszaűlt a helyére.

-- Jöhet a következő fogás. -- szólt a kövér egérhez, aki nagy nyögések közepette állt fel és hozta a füstölt images.jpghurkát. Bánta már, hogy olyan kapkodva evett.

-- Úgy látszik, most az egyszer egerére akadt a nagy hős! -- mondta örvendezve Egérfalva egyik lakója, s a többiek egyetértően bólogattak.

Úgy bizony, ez volt az igazság. Mint egy krumpliszsák, úgy dőlt ki a versenyből a nagyképű egér. A vándor könnyedén győzte le.

-- Tudod pajtás, jegyezd meg amit mondok, lassan járj, tovább érsz. -- azzal felvette vándorbotját és vígan fütyörészve folytatta útját.

A pocakos egér úgy megcsömörlött a sok ételtől, hogy napokig egy falat nem sok, de annyit sem tudott lenyelni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.