Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szarvas viadal

 

A  SZARVAS  VIADAL

 

Csendben búcsúzik a nyár. Az ősz előjelei már mutatkoznak. A fecskék tanácskozásra gyűlnek össze a hosszú villanydrótra. Nem sok idő van hátra a költözködéshez. Ugyanis a hosszú, hideg tél elől Afrika meleg tájaira vándorolnak. Előtte összegyülnek, s megbeszélik merre mennek, mikor indulnak. Megszámlálják a fiatal fecskéket és a lelkükre kötik, hogy mindig a szüleik közelében repüljenek.

Ugyanígy készülődnek a hosszú útra a gólyák is. Ez a nagy készülődés az ősz csalhatatlan előjele. De az ősz közeledését jelzi az erdő tisztásain gyülekező szarvas csapat is. Ilyenkor lehet hallani a szarvasbőgést.

-- Itt a párválasztás ideje. -- mosolyognak a vadászok, amint felharsan a szarvasok bőgése. Itt bizony. A szarvas tehenek naphosszat azzal foglalatoskodnak, hogy minél vonzóbbá tegyék külsejüket.

-- Lemegyek a tóhoz -- fordul egy formás fiatal tehén a barátnőjéhez --, nem tartasz velem?

Mire leérnek a tó partjára, már vannak vagy öten. Mosakodnak, fürdenek, lubickolnak a tó friss vízében. Épp ott sétál egy vastag lábú, hosszú ormányú elefánt. Kedvesen nézegeti a fürdőzőket.

-- Nem szeretnék zavarni -- szól barátságos hangon --, de szívesen felajánlom a hölgyeknek szolgálatomat. Ha zuhanyozással szeretnék felfrissíteni magukat, csak szóljanak.

-- Jó lesz, jó lesz! -- kiabálták kórusban a szarvastehenek.images.jpeg

Az elefánt ormányával felszívja a vizet és zuhanyként a tehenekre zúdítja.

-- Csodálatos! -- nevetgélnek, visítgatnak és taszigálják egymást.

Amikor jó alaposan felfrissítették magukat, illendően megköszönték az elefánt odaadó készségét. Ezután megszárították magkat a napon. Illatos fűvel dörzsölik be magukat, szőrüket fényesre kefélik. Szemük csillog a várakozás örömétől.

-- Vajon melyik szarvasbikának fogok tetszeni? -- szorong a szívük, mert mi tagadás, ők már igen csak kiválasztották szerelmüket. De az nem elég. A döntés a bikáké, akik tisztes távolból figyelik, amint szépítkeznek a hölgyek, így készülve a nászra.

Lassan elkészültek az utolsó simításokkal is. A víz tükrében kíváncsian szemlélik, hogy sikerült a sminkjük. Elégedettek a látvánnyal, s mint egy vezényszóra elindulnak, hogy illegessék-billegessék magukat a szarvasbikák előtt, akik már türelmetlenül várják a lányokat. Végig sétálnak a szarvastehenek a tisztáson. Szemérmesen lesütik a tekintetüket a földre. A világért sem néznének a fiúk szemébe.

-- Még mit nem! -- mondják suttogva. -- Nehogy elbízzák magukat!

Elismerően bólogatnak a szarvasbikák és ki-ki elindul a kiválasztottja felé. Hozzádörzsölődnek kedvesen, szép hízelgő szavakat súgnak a fülükbe, mitől a szégyenlős lánykák fülig pirulnak.

De jaj! Mi történik ott? Az egyik szarvasleányzóhoz két ifjú legény közeledik. Gyönyörű, fejlett, királyi agancsokkal a fejükön. Mi lesz ebből? Ijedten húzódik félre a szarvaslány, de ijedten húzódnak félre a szerelmes párok is, mert tudják, hogy itt nagy viadal lesz. Ha nem egyeznek meg, hogy kié legyen a lányka, akkor bizony megkezdődik a halálos harc.

-- Menj el innen, van még másik lány is! Válaszd te azt! -- bőg egy nagyot az egyik szarvaslegény.

-- Menj el te innen! -- bőgi a másik, s fenyegetően magasra emeli fejedelmi fegyverét, hátha ettől megretten ellenfele.

Az azonban nem tágít. Ő is erősnek, legyőzhetetlennek érzi magát.

-- Attól tartok, nincs más, mint megkűzdünk egymással ezért a bájos lánykáért. -- mondják egymásnak a legények. Szemükben halálos elszántság villog.

-- Halálig! -- mondják, s tudják, innen élve csak egyikük távozik, övé lesz a szarvaslány.

images.jpegSzembefordulnak egymással. Méregetik egymást, majd elindulnak ellentétes irányba. Hirtelen megfordulnak. Ebből a tisztes távolból szarvukat előreszegezve futnak, míg szarvuk összeér, s fegyvereik csattognak összeakadnak. Órákig tart viadaluk. Estére kelve már mindketten halálosan fáradtak, de nem adják fel a kűzdelmet. Mindegyikük egyforma erősnek bizonyul. Védekezési és támadási taktikájuk is majdnem megegyezik.

-- Nehéz kűzdelem lesz. -- állapítják meg a körülállók.

-- Több napig is eltarthat, míg halálos sebet ejt egyik a másikon.

-- Holnap reggel folytatjuk. -- egyeznek meg a viaskodók, s roskadozó léptekkel elindulnak, hogy a tónál vízel frissítsék fel magukat.

Elszélednek a bámészkodók is. Két, pártában maradt szarvasleány maradt csak a tisztáson. Az egyikért folyik a kűzdelem. Mindketten nagyon szomorúak.

-- Ki kellene találni valamit. -- szólal meg az egyik szarvastehén.

-- Félek, hogy megölik egymást. Neked melyik tetszik? Nekem a fehérhasú.

-- Nekem meg a másik. -- feleli az a lányka, akiért a harc folyik. -- Odamegyek a te választottadhoz és megmondom neki, ne kűzdjön értem, mert nekem nem kell.

Szavát tett követte. Megleste mikor vonul el a két szarvasbika, ki-ki a maga szálláshelyére. Akkor odament hozzá a szarvaslány és így szólt:

-- Ne haragudj, hogy megzavarom a pihenésedet, de azt szeretném veled közölni, hogy nem tetszel nekem. Ezért ne haragudj rám. Nem megbántani akarlak vele, csak arra kérlek, hagyd abba a kűzdelmet, mert félek, megölöd a szerelmem. Nagyon fájna. Megsúgom neked, hogy a barátnőm téged szeretne párjául. Szép lány, szebb mint én.

Csodálkozva hallgatta a bika a lány hosszú beszédét. Elgondolkozott és belátta, nincs értelme a további viadalnak, ha a lány nem őt szereti. De a harcot nem adhatja föl. Még azt hinnék, gyáva.

-- Bízd rám. -- mondta titokzatosan a szarvastehén, s lassú léptekkel elindult megkeresni kedvesét. Rá is talált, amint egy bokor tövében pihente ki a tusa fáradalmait.

-- Új erőt kell holnapra gyűjtenem. -- mormogta.

Ekkor ért oda a szarvaslány.

-- Micsoda kedves látogatóm érkezett. -- ugrott talpra.

-- Pihenj csak. -- szólt csendesen a tehén.

-- Mi járatban vagy? -- tudakolta szerényen a bika.

-- Ne öld meg kérlek a barátodat! -- s elmondta neki, hogy a barátnője nagyon szomorú lenne.

-- Hogy lépjek vissza a harcból, hogy ne lássak gyávának? -- kérdezte a szarvaslegény.

-- Bízd rám. -- mondta neki titokzatosan a szarvasleány.

Gyenge pára lengett a bokrok felett másnap reggel, amikor benépesült a tisztás. A kíváncsiskodók már kora hajnalban ott tolongtak várva, hogy dől el a csata.

Megérkezett a két legény. Olyan lassan, szeliden jöttek, mint akik nem haragszanak egymásra. Mind a két legény megállt a tisztás szélén, s tekintetükkel a leányt keresték, aki ott állt a barátnőjével együtt és bátorítóan mosolygott a két fiúra, intett nekik, kezdjék el a viadalt. Nem értették a bikák a dogot, de mivel nem akartak gyávának látszani, bősz haraggal egymásnak estek.

Abban a pillanatban nagyot ugrott a szép szarvastehén és elterült a fűben. Mozdulatlanul feküdt, mint akiből elszállt az élet. A szarvasok ijedten vették körbe. Mozgatták, szólítgatták, de hiába, a leány meg sem mozdult.

-- nincs miért kűzdeni! -- kiálltott oda a két kűzdő fiúnak a másik szarvasleány. -- Vége a viadalnak.

Abba is hagyták a kűzdelmet, s odamentek a fekvő szarvastehénhez, aki még mindig mozdulatlanul feküdt. Szerelmese bánatosan simogatta.

-- Menjünk, hagyjuk magára fájdalmában. -- szólt a fekvő lány barátnője, s hozzádörzsölődött a images.jpegmegmenekült legényhez. Az boldogan simult a leányhoz.

Alig maradtak magukra a fekvő szarvastehén és párja, amikor kinyitotta a szemét a lány és így szólt:

-- Nincs semmi bajom. Én a tiéd, te az enyém.

Ezzel a fortéllyal akadályozta meg a furfangos leány, hogy a két bika folytassa a halálos viadalt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.