Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A szilaj csikó

 

          Hol volt, hol nem volt, de higgyétek el gyerekek, igaz volt. Hatalmas farmon évek hosszú sora óta élt többek között két ló. A szürke kanca és a fekete csődőr. Igavonó, komoly, szorgalmas állatok.

Kép -- Kis csikó született! -- jelentette be a nagy újságot a farm tulajdonosa, egy tíz éves fiúcska édesapja.

-- Megnézhetem? -- kérdezte lázas izgalommal a gyerek, s meg sem várta az engedélyt, futott az istállóba. -- Gyönyörű! Aranyos! -- kiáltotta. -- Milyen fekete! S nézd apa, a homloka közepén fehér folt van, olyan, mint egy csillag. Legyen a neve, Csillag.

-- Jól van Robikám. Te adtad neki a nevet, legyen a tiéd a csikó. -- mondta az apa.

Gyorsan nőtt, növekedett a pici patás. Aki csak látta, elgyönyörködött benne. A lovacska szülei büszkén nézegették az eleven, rakoncátlan fiukat.

-- Anyjuk, azt szeretném, ha ebből a nemes tartású kis állatból lenne valami. Szeretném, ha többre vinné, mint mi.

-- Valóban, ahogy mustrálgatom az én szülöttemet, egyre jobban úgy tűnik, a nagyapám testvérére hasonlít. Annak voltak ilyen kecses, hosszú lábai, formás feje. -- mondta a kanca.

-- Az az unokatestvéred volt a híres versenyló? -- kérdezte párjától a csődőr.

-- Igen és nagyszerű lenne, ha a mi csikónk a nyomdokába lépne ősének.

-- Bízd rám, kezelésbe veszem a fiatalurat. -- jelentette ki a ló papa. -- Szigorú nevelésben részesítem, mindennapi kemény gyakorlás lesz ezután.

Ettől kezdve kevés játékot, ugrálást engedélyezett a kis csikónak.

Robika és szülei felfigyeltek a nagy változásra. Megértették, hogy szigorú nevelés folyik a lovaknál, de nem tudták mi a cél!

A lovacska nem akart szót fogadni apjának. A napi sok gyakorlás elvette a kedvét.

 

-- Apa, kérlek, ne kínozz engem. Nem akarok én különb lenni, mint ti. Itt szeretnék élni a farmon. -- könyörgött apjának, de hiába.

Apja kemény, hajthatatlan maradt.

-- Nem és nem! Hányszor ismételjem, belőled versenyzőt faragok! -- jelentette ki ellenvetést nem tűrő hangon. -- Gyerünk dolgozni! Egy-kettő! Tartsd feszesen a fejed, rakd kecsesen a lábaid! Most válts át lassú ügetésbe!

A kis csikó ímmel-ámmal végezte a feladatot.Kép

A farmer fiacskáját bántotta a lova kedvetlen viselkedése.

-- Mond meg Csillag, kis kincsem, mi a bajod? Miért vagy mostanában ilyen szomorú? -- kérdezte teli aggodalommal a hangjában.

S a lovacska mindent elmondott kis gazdájának, kiöntötte a szívét. Meghallgatta Robika, elgondolkozott, majd így szólt:

-- Azt hiszem nem örülsz neki, amit mondok, de ki kell mondanom. Egyetértek a szüleiddel és mostantól én veszem át a tanításodat. Mindent elkövetek, hogy híres versenyló váljon belőled, ha kell, az apa segítségét is kérem.

Csillag megemlegette ezt a napot. Reggeltől estig gyakorolta a versenyzés összes fogásait. Minden csínját-bínját megtanulta.

A kisfiú olyan szeretettel, türelemmel tanította, hogy a csikó mindent megtett, csakhogy a gazdija kedvébe járjon.

Eljött a nagy nap. Csillagnak be kellett mutatkoznia a versenypályán a zsűri előtt. Jobban izgult, mint a mestere.

Amikor a starthoz állt, kissé megremegett az ina, de a rajt szóra úgy nekiiramodott, hogy rögtön az élre került, s ezt a helyet tartotta végig. Kecsesen, könnyedén futott.

-- De gyönyörű állat! -- zúgott fel a tömeg.

Robika a célnál várta. Két karjával átölelte kedvence nyakát, szeméből patakzott a könny.

Kép -- Sikerült! Óriási voltál! -- suttogta a fülébe.

Csillag odadörzsölte fejét a kisfiú arcához.

-- Köszönöm, mindent köszönök neked és az én kedves szüleimnek.

-- Gyere, menjünk hozzájuk. -- húzta a lovát Robika. -- Már várnak.

A két öreg ló szeme is tele volt könnyel, az öröm, a büszkeség könnyei ragyogtak szemükben. Közrefogták fiacskájukat, s hol nyalogatták, hol ütögették az oldalát, hátát, nagy szeretettel.

A kisfiúról sem feledkeztek meg. Ő is megérdemelte a hálát, amiért tanította Csillagot.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.