Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  SZÜRKE  VERÉB  HAD

 

          Még alig pirkadt az ég alja, a fecske pár éppen a másik oldalára fordult, hogy aludjanak reggelig, amikor éktelen csiripelés zavarta meg a csendet.

-- Csirip, csirip, hallottad-e szomszéd, hogy a sánta macskától nem kell többet félnünk? -- kérdezte a veréb asszonyság a másik verébtől.

-- Nem, nem hallottam. -- mondta, közben kiesett egy darab kenyérmorzsa a csőréből.

Rögtön felkapta egy pocakos veréb fiú.

Kép -- Csirip, csirip -- ugrott neki a morzsa gazdája --, hogy képzeled, ez az enyém! Le ne nyeld! Add vissza!

-- Csirip, csirip, dehogy adom! -- felelte veréb úrfi. -- Miért köpte ki!

-- Ne vitatkozz velem, véletlenül ejtettem el. Add oda! -- kiabált vele a mérges veréb.

-- Nem adom! Csirip, csirip, legalább megtanulja, hogy tele szájjal nem beszélünk!

-- Add már neki vissza, te tolvaj! -- avatkozott bele a veszekedésbe a veréb asszonyság.

-- Add vissza, mert különben fejbe váglak! -- s nekiugrott a veréb fiúnak.

Így veszekedtek, hangoskodtak.

A fecske mama szeméből elszaladt az álom. Bosszúsan ült ki a fészek szélére:

-- Itt tenni kell valamit. -- szólt a párjának. -- Ezektől a szemtelen veszekedős verebektől nincs nyugtunk. Nap, mint nap, ilyen acsarkodásra ébredünk. Ha kikelnek a kis fiókáink, őket sem engedik aludni ezek a nagyszájúak.

-- Hát igen. -- bólogatott egyetértően fecske papa. -- Valamit ki kell találni. Azért eddig a sánta cirmostól féltek egy kicsit. Egy párszor szétugrasztotta őket. Most, hogy már nincs, még szemtelenebbek.

Addig, addig törték a fejüket, míg ki nem okoskodták, hogy hogyan szabaduljanak meg a hangos verebektől.Kép

-- Hamarosan elköltözködtök ti innen az eresz alól. -- mondta a fecske pár.

Gondolatukat tett követte. Ahol a fészkük volt, lakott egy kislány. Annak a kislánynak volt egy szép piros kendője. Ezt a kendőt kérték el a fecskék és odaakasztották az eresz alá.

Amikor az egész napos repülés, ugra-bugrálás után hazaértek a verebek, mi fogadta őket? Bizony ott lengette a szél a bejárat előtt a kendőt. Lengett ide, lengett oda és a verebek úgy megijedtek, hogy félelmükben elrepültek. Talán most is repülnek, ha el nem fáradtak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.