Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tétova Nyuszi

Mielőtt elértem volna a világvégét, találkoztam egy lógó fülű, búsuló, fejét törő nyuszival. Úgy elgondolkozott, hogy észre se vette, amikor mellé értem.
- Szép jó napot kívánok! - köszöntem rá barátságosan.

Úr Isten! Szegény nyúl akkorát ugrott ijedtében, hogy a karimás kalapja lerepült a fejéről.

- Kérlek, kérlek, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! -dadogtam megrémülve.

- Nagyon sajnálom!- mentegetőztem.

_ Jaj, jaj, nem te vagy a hibás! Nem, nem, nem te, én merültem úgy el a gondolataimban, hogy se nem láttam se nem hallottam meg a lépteidet! Lehajolt a kalapjáért, zavarban forgatta a kezében, majd egy határozott mozdulattal a fejére nyomta.

-Jó, hogy találkoztunk, örülök neked! - azzal felém nyújtotta a jobb első mancsát, - Neked is kívánok jó napot, jobbat, legyen jobb, mint az enyém! - üdvözölt.

- Nyúl barátom, úgy látom van valami gondod! Tépelődsz valamin? - érdeklődtem. Nem a kíváncsiság hajtott, inkább a segíteni akarás.

Levette a kalapját, megvakargatta a füle tövét, tétován rám nézett, mint aki azon gondolkozik: - Mondjam-e vagy ne?

- Ha nem akarod megosztani velem, ne tedd, nem akarlak megzavarni! - mondtam neki.

- Nem, dehogy zavarsz, mint mondtam jó, hogy találkoztunk!

- Ennyire látszik rajtam a tépelődés? Mert valóban tépelődöm, nem tudom eldönteni, mit csináljak? Nagy a gondom!

Hirtelen elkapta a karom: -Gyere velem! Mutatok valamit! Meg kell mutatnom, elmondani nehéz! Látnod kell!

Azzal nagy lépésekkel elindult, maga után húzva: - Gyere, gyere, ezt nézd meg!

Alig tudtam lépést tartani vele! Nagyon kíváncsivá tett:- Vajon mit akarhat mutatni? Vajon tudok-e segíteni neki? - tépelődtem közben.

Dombra fel, völgybe le vitt az utunk, árkon-bokron keresztül. Már fújtattam: -Hová megyünk, meddig tart még ez a nagy sietség? Hát mikor érünk már oda? - türelmetlenkedtem.

Nyúl barátom megérezhette a türelmetlenségemet, mert megtorpant, rám nézett, s így szólt:

- Mindjárt ott vagyunk, kitartás kérlek, már csak pár nyúlugrás!

 

S valóban, alighogy kimondta e szavakat, hirtelen megállt:

- Nos itt is vagyunk! - azzal széthajtott egy ajtóra emlékeztető faágat, félreállt : - Tessék lépj be, légy üdvözölve szerény hajlékomban! - mondta udvariasan.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.