Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vadgalamb



A  VADGALAMB

 

A vadgalamb mama és papa nagy-nagy szeretettel és türelemmel költötte ki kis fiókáit.

A pelyhes, ügyetlen fiókák erőtlenül emelgették fejüket a kényelmes fészekben, de hangjuk annál erősebb volt. Éles hangon követelték a finom csemegét, a különféle magokat. A vadgalamb szülők reggeltől estig felváltva keresték és vitték a fészekhez a csőrükben az eleséget, hogy minél előbb nagyra nőjenek fiókáik. Így hamarosan fel is cseperedett a két vadgalamb csemete. Pihéiket tollak váltották fel.

-- Itt ai ideje -- szólt vadgalamb papa --, hogy repülni tanítsuk őket.

Úgy is lett, elkezdték az oktatást.

-- Üljetek ki szépen a fészek szélére -- kérte a kisgalambokat papa --, s onnan figyeljétek, hogyan terjesztjük szét és emelgetjük szárnyainkat anyátokkal.

A fiókák ki is ültek a fészek szélére és tágranyílt szemekkel nézték, apjuk, anyjuk minden mozdulatát. Szerettek volna már ők is a magasba emelkedni, ráfeküdni a tiszta levegőre és repülni ... repülni a kéklő ég alatt. Szerettek volna már szétnézni a kerek világban.

-- No, megfigyeltétek a szárny mozgásainkat? -- kérdezte vadgalamb papa, amint leszállt melléjük a fészekre. -- Ha igen, akkor próbálgassátok ti is.

A két fiókának nem kellett kétszer mondani. Nagy szárnycsapásokba kezdtek, majd kilökték egymást a fészekből.

-- Jól van, ügyesek vagytok. -- dicsérte meg őket a papa. -- Most pedig ki a fészekből!

Vadgalamb mama félelemtől reszketve nézte gyermekeit.

-- Jaj, csak le ne essenek! -- sóhajtozott.

-- Nem kell őket félteni. -- nyugtatta párját vadgalamb papa. -- Nézd milyen ügyesek!

S valóban a kis vadgalambok egyre bátrabban szelték szárnyukkal a levegőt, egyre magasabbra emelkedtek. A szülők ott keringtek körülöttük. magyaráztak nekik.

-- Így. Így. Jól csináljátok. De most már vissza a fészekbe, mert elfáradtok. Később újra repülhettek.

A két fióka, bár még szívesen röpködtek volna, szót fogadtak és visszaszálltak pihenni a fészkükbe. papa, mama elment ennivalót keresni. A kisgalambok egyedül maradtak.

-- Én repülgetek még egy kicsit, már megpihentem. Csodálatos dolog a repülés! -- szólt az egyik fióka.

index.jpg

 

S mielőtt testvére figyelmeztethette volna, hogy szüleik megtiltották, nem hagyhatják el a fészküket, a vadgalamb fióka ki is repült a fészekből, s irány a kék ég. Repült, repült. Egyre távolabb került a biztonságot nyújtó otthontól. Csak repült, repült, de egyszer csak elfáradtak szárnyai és zuhanni kezdett lefelé. Egyenesen bele egy magas villanyoszlop tetején lévő gólyafészek közepébe. Ráesett egy kis gólya fiúra.

-- Na, hát te, hogy kerülsz ide? -- csipogott túl az ijedségen a kisgólya.

A vadgalamb gyerek az ijedségtől először nem tudott megszólalni, de pár perc után elmondta, hogy szülei tilalma ellenére kirepült a fészekből és most potty ..., idepottyant.

Mire a gólya mama és gólya papa hazaérkezett, csőrükben a rúgkapáló békával, ami a kisgólya kedvenc csemegéje, addigra a fiókák barátságot kötöttek a vadgalamb fiókával. A gólya szülőknek is elmondta a kis jövevény, hogyan került ide. Gólya mama ingatta fejét jobbra-balra, közben hol egyik lábára, hol a másikra állt.

-- Amíg megtanulsz rendesen repülni, itt maradsz. -- mondta, s attól kezdve testvériesen megosztották a fiókák között az ennivalót.

A vadgalamb, mivel éhen nem maradhatott, meg kellett szoknia a furcsa eleséget. Minden nap több időt töltött a galamb fióka repüléssel. Sokat gyakoroltatták vele a repülést a gólyák.

Hát, ahogy a kisgalamb repült ide-oda, egyszer egy hegyes karmu vércse lecsapott rá, hogy elfogyassza ebédre. Igen ám, de gólya papa sem volt rest. Utána repült a tolvaj vércsének. Hosszú csőrével jó nagyot koppintott annak fejére és így kiáltott rá:

-- Engedd el azt a kis fiókát!

A vércse megrémült a harcias gólyától, s bár éhes volt, elengedte zsákmányát. Gólya papa hazavitte a rémült fiókát a gólyafészekbe. Pár napig ki sem lehetett mozdítani onnan.

-- Nem repülök, mert félek! -- csipogta és elbújt gólya barátai mögé.

Türelmesen nyugtatták gólyáék, míg el nem felejtette rémes kalandját a vércsével. Hamarosan megtanult rendesen repülni. A finom és bőséges ennivalótól jól megerősödött. Akkor gólya mama hangos kelepelésbe kezdett és szétkürtölte a levegőbe, hogy ki vesztette el a fiókáját, mert náluk van egy kis jövevény, aki keresi szüleit.

Meghallotta vadgalamb papa a nagy kelepelést, aki pont arra repült. Azonnal odaszállt és boldogan vitte haza megkerült fiát.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.