Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 A vakond manöken lesz

       A fekete kandúr sport autójával járta az országot, hogy manökeneket keressen. Fiúkat, lányokat egyaránt.

Hangos bemondója visszhangzott a határban amerre járt, ahogy közölte mindenkivel, hol, mikor jelentkezhetnek a részt venni kívánók.Kép

A vakond kint hajladozott a kertjében. Éppen kapálgatott, amikor megállt mellette a piros autó, s kiszállt belőle a fekete kandúr, aki hunyorogva az erős napfényben, szemügyre vette a fiatal vakondot.

-- Jó, nagyon jó. -- bólogatott elégedetten. -- Őt az Isten is manökennek teremtette! -- kiáltotta s vigyázva, hogy le ne tapossa a zöldellő veteményt, odalépett a vakondhoz.

A vakond kiegyenesítette sajgó derekát, kezét napellenzőként a szeme elé tartotta, úgy nézett csodálkozva az elegánsan kiöltözött kandúrra.

-- Minek teremtett engem az Isten? -- kérdezte.

-- Manökennek. -- válaszolta a macska hízelegve.

-- Az meg mi a csoda?

-- A nagyvárosban divatbemutatót rendeznek, és arra kérlek gyere velem el, a közönségnek szép ruhákat kell bemutatni.

-- Nincs nekem szép ruhám. -- mondta a vakond. -- Egyszerű vagyok én, nem hordok én divatos ruhákat. Kapálni ez is jó! -- mutatott végig fekete overálján.

-- Nem a te ruháidat kell bemutatni -- nevetett a fekete kandúr--, hanem, amit a divattervező készít. No eljössz?

A vakond úgy döntött, elmegy. Beült a kandúr mellé a szép autóba, s nagy porfelhőt kavarva, beszáguldottak a városba.

Ámult-bámult a vakond a hatalmas emeletes házak láttán és csodálkozva nézte a rengeteg autó és a csilingelő sárga villamos sokaságát.

-- Nem jártál még a városban soha? --csodálkozott a cica. -- Akkor mindenek előtt elviszlek egy kis kirándulásra. -- azzal leállította az autót, és elindultak megszemlélni a város nevezetességeit.

Majdnem leesett a vakond kalapja, annyira magasra kellett emelnie a fejét, hogy megcsodálhassa a Halászbástya óriási tornyait.

-- Hű, a mindenit, de hosszú ez az árok, és mennyi víz ! -- kiáltott fel amikor meglátta a Dunát.

Este lett, mire körbejártak és megnéztek mindent a városban. Besötétedett, kigyulladtak a villanyok, szikráztak a reklámok fényei.

A vakondnak tátva maradt a szája , úgy gyönyörködött a megannyi színes lámpákban.

A szállodában így szólt a fekete kandúr a vakondhoz:

-- Pihenj le, holnap nagy munka vár rád.

S bizony, ha tudta volna a kis vakond, hogy nem lódít a macska, hogy ilyen nagyon nehéz a manöken mesterséget megtanulni, nem jött volna el semmi kincsért.

De most már itt volt, s hősiesen végig csinált mindent, amit mondtak neki.Először is méretet vettek róla. Megmérték a magasságát, vállszélességét, csípőbőségét.

Dolgozott a szabó, dolgozott a cipész, és remekművet készítettek.

Úgy állt a vakondon a fekete frakk, mintha ráöntötték volna. Felhúzta lakkcipőjét, ami olyan fényes volt, mint a tükör. Abban nézte magát, amikor megigazította és hegyesre pödörte a bajszát.

De most jött a neheze. Sétálni kellett a ragyogó ruhában, a nyikorgó cipőben egy keskeny deszkán fel s alá. Órákig sétált ide-oda, de a rendező csak kiabált és kiabált vele.

-- Nem a szántások között bukdácsolsz barátom! Ringasd a csípőd, tánclépésekkel emelgesd a lábad. Feszesen tartsd a nyakad, könnyedén mozgasd a fejed, s mosolyogj, mosolyogj! Ne vágj ilyen  képet, mint aki savanyú uborkába harapott!

A vakondnak elege volt. Legszívesebben ledobta volna magáról ezeket a divatos holmikat és hazafutott volna az ő kis nyugodt, csendes kertjébe.

Kép De ekkor meglátott egy gyönyörű vakond lánykát, aki suhogó selyem ruhájában, olyan kecsesen mozgott, mint egy nádszál a szellőben.

Nagyot dobbant a vakond szíve, főleg amikor bájosan rámosolygott a világ legszebb manöken lánya.

Visszamosolygott az újdonsült manöken vakond, és olyan peckesen lépkedett végig a deszkán, hogy a rendező elégedetten dörzsölte kezeit:

-- Pompás! Így kell ezt csinálni! -- kiáltotta.

Nagy sikert arattak a divatbemutatón a gyönyörű ruhák és a manökenek is.

-- Te honnan jöttél? -- kérdezte a bemutató végén a vakond lány a délceg vakondtól.

-- Egy távoli kertből. Szívesen megmutatom neked az otthonom, ha eljössz velem. -- mondta , és szívszorongva várta a lány válaszát.

A vakond lányka szemérmesen hajtotta le fejecskéjét és halkan így felelt:

-- A világ végére is elmegyek veled, ha te is úgy akarod.

Úgy akarta bizony vakond úrfi, persze, hogy úgy akarta, és gyönyörű feleséggel tért haza a divatbemutatóról.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Pécs

(Gabi, 2009.11.30 13:59)

Szép kis mese. Ezt el tudnám képzelni gyönyörű rajzokkal.