Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zöld szörny

 

A  ZÖLD  SZÖRNY

 

Élt egyszer az erdő szélén egy kis házikóban egy öregapó és öreganyó. Anyóka minden nap főzött finom ebédet, mosott, takarított. Az apóka pedig az erdőt járta. Fát gyűjtött tüzelőnek és anyókának friss, illatos gombát szedett.

Nem messze a házikótól volt egy tiszta vizű tó, melyet a föld mélyéről feltört forrás táplált. Ebből a tóból merített apóka minden nap két vödör vizet. lefekvés előtt ment vízért, hogy reggel, ha felébrednek ott legyen a víz mosakodni, inni, főzni.

Éjszakára az udvarra az ablak alá állította apóka a két teli vödröt. Egy reggel, amikor felébredtek, akarnának mosakodni, hát nincs víz, üres a két vödör.

-- Vajon ki itta meg a vizünket? -- csodálkozott a két öregember. images.jpg

Másnap reggel ugyanígy jártak. Megint csak üresek voltak a vödrök.

-- Nem értem -- morgott apóka --, hová tünt a víz? Eddig soha nem bántotta senki.

Harmadnap reggelére megint csak üres volt mind a két vödör.

-- Na anyjuk, ennek most már a fele sem tréfa. Utána kell járni a dolognak. Éjjel kilesem, ki a tolvaj.

Úgy is volt. Amikor eljött az este, apóka nem feküdt le, hiába hívogatta csábítóan a jó puha ágy. Odaült az ablak mellé, szájába vette a pipáját. Nagyokat szívott belőle, eregette a füstöt, közben kifelé kémlelt az éjszakába. Szép tiszta volt az éj, az ég tele fényes csillagokkal, a hold is békésen mosolygott.

Egyszer csak, amikor már éppen majdnem elbóbiskolt az apóka, halk neszre lett figyelmes. Kíváncsian nyomta orrát az ablak üvegre, hogy lássa, ki az éjszakai látogató.

-- Uram fia! -- kiáltott fel ijedten. -- Minő teremtmény ez?! -- mert amit látott, nagyon megrémítette.

Egy rusnya, zöld színű, nagy testű, négylábu fura lény volt. Odacsoszogott a vödrökhöz és tömzsi ormányával pillanatok alatt kiszippantotta egy cseppig a vizet. Azután megfordult és ahogy jött, úgy el is döcögött.

Bebújt az ágyába az apóka, de nem tudott elaludni, úgy vacogott a foga félelmében. Reggel kérdi tőle anyóka:

-- Nos apjuk, kilested a víz tolvajt?

-- Ki ám! -- bólintott az öreg.

-- Mesélj már, mondd már! -- sürgette türelmetlenül anyó.

-- Hatalmas, zöld, rusnya szörny volt. Még soha életemben ilyet nem láttam. -- mondta az apó és még most is kirázta a hideg. -- Nem hagyjuk kint ezután a vizet.

images.jpgS valóban, mikor eljött az este, a két vödör vizet a konyhába vitték, az ajtókat jól bezárták. Jött ám éjjel a zöld szörny, de nem talált vizet. Nagyot bőgött mérgében: -- Buú, innom kell! -- azzal az apóka taposta úton leballagott a tó partjára és kiitta belőle az összes vizet.

Amikor az apó vízért ment, rémülten látta, hogy a tó üres.

-- Mi lesz most velünk? -- kiáltott keservesen. -- Víz nélkül nem lehetünk. Mire a kis forrásból újra feltelik a meder, szomjan veszünk.

Ahogy így sopánkodik, sirdogál, egyszer csak megreccsen a háta mögött egy száraz ág. Ijedten fordult hátra, azt hitte a szörny támadt rá, de csak három vidáman nevetgélő gyerek közeledett.

-- Miért sírsz apóka? -- kérdezi tőle az egyik kisfiú.

-- Oh, hogyne sírnék -- felelte az öregember --, mikor idejött valahonnan egy zöld szörny, s mind kiitta a tó vizét.

-- Hol van az a szörny? -- tudakolták a gyerekek.

-- Jaj, jaj, nem tudom én azt! -- jajveszékelt apó, s elmesélte, hogyan itta ki a két vödörből a vizet már három éjszaka a rusnya állat.

-- Visszajövünk apóka este. Odatesszük a vödröket az ablak alá és kilessük, nappalra hová megy aludni. -- mondták a fiúk. -- Mi majd móresre tanítjuk őkelmét.

Úgy is volt. Este a bátor kis csapat megleste a zöld szörnyet, utána lopakodtak. Így megtudták, hogy a közeli barlangban ütötte fel tanyáját. Másnap reggel a három gyerek tanakodott, hogyan szabadíthatnák meg a két szegény öregembert a szörnytől.images.jpg

-- Hallod-e te szörny! -- kiabáltak be a barlangba a gyerekek. -- Hajlandó vagy-e szépszerével, ahonnan jöttél, oda vissza is menni?

-- Eszem ágában sincs! mordult fel a zöld szörny.

-- Jól van. Akkor mi majd ellátjuk a bajod.

Azzal kiskocsit kértek az öregapókától a gyerekek. Odahúztak rajta annyi követ és téglát a barlang elé, hogy pont elég volt a bejáratot befalazni. A szörny nem tudott kijönni, így mérgében a föld alatt járatot fúrt magának, s úgy eltűnt, hogy soha hírét sem hallották.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.