Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

AZ  EGERÉSZŐ  ÖLYV  ÉS  A  BAGOLY

 

          Soha nem voltak barátok a bagoly és az egerésző ölyv, de ha figyelmesen végig hallgatjátok mesémet, megtudjátok hogyan váltak örök ellenséggé, akiket egyszerűen kibékíteni nem lehetett.

Mind a ketten az erdőben éltek születésük óta. Már a szüleik is haragudtak egymásra, mert ismeretes, mind a két madár imádja az egér pecsenyét. Nem zavarták egymást vadászat közben, mert a bagoly éjjel lesett a zsákmányra az ölyv pedig nappal.Kép

-- Az a baj -- panaszkodott az ölyv --, hogy amit kiszemelek magamnak egérkét, de mire sikerülne elkapni, leszáll az est és már nem látom, reggelre pedig a bagoly bendőjébe költözik, mert a sötétben ő jól lát, főleg ha a szemüvegét is az orrára teszi.

Azonban ugyan ezért duzzog a bagoly, csakhogy a kiszemelt áldozatát az ölyv rabolja el napkelte után.

Most is ez történt. Ül a fa tetején egész éjjel bagoly úrfi.

-- Rettentő éhes vagyok -- sóhajtotta --, de ez idáig hiába meresztem a szemem, semmi ennivaló nem tévedt erre. Ha ez így megy tovább, reggel korgó gyomorral térhetek nyugovóra, pedig üres hassal nem tudok aludni.

Az ég alja lassan szürkülni kezdett. A nap első sugarai áttörtek a fák zöld lombjai között.

-- Várok még egy picit -- mondta a bagoly, s akkorát pislantott, hogy majd leesett a fáról.

Ahogy újra kinyitotta a szemét, abban a pillanatban felfedezett egy jó dagadt pockot. Már éppen le akart csapni rá, amikor hirtelen eltűnt a szürke cincogó.

-- Mintha a föld nyelte volna el. -- mérgelődött bagoly koma, de belenyugodott,  majd estére, ha újra besötétedik, lesbe áll. Itt lehet az egér fészke a fa alatt.

Úgy is történt. Bebújt az odújába éhes gyomorral és azon nyomban mély álomba süllyedt.

Hanem nagyot nyújtózott az egerésző ölyv.

-- Megéheztem, indulok vadászni.

Felkapta puskáját és irány, cél a zsákmány szerzés. A bagoly csonka fája felett repült, amikor lepillantva meglátta, amint a kövér pocok kibújt a föld alatti lyukból. Gyors csapással el is kapta. Mire szegény észrevette a veszélyt, már az ölyv erős karmai között volt.

Meglátta ezt a ravasz róka, aki alig várta, hogy este felébredjen a bagoly és rögtön elújságolta neki, mit művelt megint a szemtelen ölyv.

Majd szétvetette a nagy méreg az éhes baglyot.

-- Akármi legyen is, de elkapom a gaz ölyvöt és számon kérem tőle az egeremet!

Meg is várta és amint meglátta így kiáltott rá:

-- Elegem van, hogy mindig elrabold az én kiszemelt zsákmányom! Gyere ha mersz, verekedjünk meg!

Kép -- Naná, hogy merek! -- állt ki a bagoly elé az ölyv.

Hallották az erdő lakói, hogy milyen esemény várható. Hamar összefutottak, hogy szemtanúi legyenek az izgalmasnak ígérkező küzdelemnek. Két részre oszlott a csapat, az egyik a bagolynak, a másik az egerésző ölyvnek szurkolt.

Egymásnak esett a két ragadozó. Ütötték, verték egymást.

A bagoly akkora ütést kapott, hogy elvesztette a szemüvegét, de nem adta fel.

Nem tudták egymást legyőzni, egyik sem volt sem erősebb, sem ügyesebb a másiknál. Mind a ketten a maguk igazáért harcoltak.

Amikor látták a barátaik, milyen fáradtak, szétszedték őket.

Így vetettek véget a verekedésnek és így maradtak örök ellenségek a bagoly és az ölyv.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.