Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

AZ  ELTÉVEDT  CIRMOS  CICA

 

          -- Iskolába kell vinni Cirmikénket. -- mondta cica mama férjének, a testes kandúrnak.

-- A varjú károgta tegnap, hogy megjött a tanító bácsi és megkezdi a tanítást.

Bal fülével pont hallgatódzott szokás szerint Cirmoska, de egyből felállt a hátán a szőr, mint amikor kutyát lát. Őt iskolába akarják küldeni? Az egerészéshez is lusta, nem ám egész nap ott ülni a padban és a betűket formálni:

-- Azt már nem! Nem nekem való az iskola. -- nyávogta mérgesen. -- Inkább eltűnök itthonról egy pár napra, míg elfelejtik az iskolát. Kép

Gondolatát tett követte. Kis hátizsákjába csomagolt pár darab szárított egérhúst és óvatos, nesztelen lépésekkel, amire csak a macskák képesek, elindult egy magas fa irányába. Sietett, minél hamarabb kiérjen papája finom szaglásának hatósugarából. Ment, szaladt, hol így, hol úgy.

-- Azt hiszem, itt már nem találnak rám. -- s lustán elnyúlt a fa tövében.

Bekapott egy egérhúst a készletéből, lehunyta szemeit és elaludt. A nap sugarai lebukóban voltak a domb mögött, amikor felébredt.

-- Nem árt, ha egy kicsit messzebb megyek, minél messzebb az iskolától. -- gondolta magában és újra neki iramodott.. Meg sem állt addig, míg a lábai el nem fáradtak. Addigra olyan sötét lett, hogy az orra hegyéig sem látott. Azt sem tudta hol, merre van.

-- Nem baj, mit törődöm vele, hol vagyok?! -- mondta fáradtan. -- Felmászom erre a hatalmas fának az alsó ágaira, megvacsorázom és reggelid alszom.

Úgy is lett. Reggel, mikor felébredt, jót nyújtózkodott, felmászott a fa magas csúcsára, hogy onnan szétnézzen, hol van?

-- Hát hiába fáradtam a mászással, nem lettem okosabb. Nem látok mást, csak fákat és fákat.

Kissé megszeppent, de nem vallotta be még magának sem. Hanem, ahogy lefelé akart mászni, sehogy sem sikerült. Olyan magasan volt, hogy tériszonya lett.

-- Nyáú, nyáú, nyáú! -- kiáltozott keservesen. -- Minyáú, minyáú, segítsen valaki! -- könyörgött.

Nem nagyon bízott a segítségben, mivel útja során tegnap senkivel nem találkozott. Ez fel sem tűnt neki akkor, csak most jutott eszébe. Azért továb nyávogott jó hangosan.

-- Minyáú, segítsen lemászni valaki! Segítség, nyáú!

-- Hallottad? -- szólt a nyuszi, barátjához, a kis mókushoz, akivel a közelben ugrándoztak.

-- Mintha kiáltozást hallanék.

Odafutottak a fa alá, nyújtogatták a nyakukat felfelé, de nem láttak semmit.

Kép -- Várj -- szólt a kis mókus --, felugrom a fára! -- azzal usgyi, már fenn is termett a legalsó ágon. Onnan hipp-hopp fellendült a fa legtetejére.

-- Egy kis cica van itt! -- kiáltott le a nyuszinak. -- Nem tud lemászni. Fuss el a hosszú nyakú zsiráfért, ő majd lehozza.

Lélekszakadva rohant a nyúl és hívta a mentősereget, mely egyszemélyes volt. Sikerült leszedni a fáról a megszeppent Cirmoskát, aki udvariasan megköszönte a segítséget és haza ment.

-- Nem nekem való az erdő. -- állapította meg. -- Sok veszélyt rejt magába, főleg annak, aki nem odavaló. Inkább iskolába megyek.

Így lett iskolás a cirmos cica.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.