Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

AZ  ERSZÉNYES  KENGURU

 

          -- Mama, engedj ki az erszényedből! -- kérte a kis kenguru az anyukáját. -- Úgy szeretnék ugrálni egy nagyot.

-- Eredj csak -- tette le a földre fiacskáját --, de ne menj messzire. Így is túl közel vagyunk az emberek településéhez, s mondtam neked, az emberektől óvakodni kell.

Alig ért le a lába a földre a kis kengurunak, máris uccu neki, ugrándozott boldogan.

A mamája büszkén nézte a fiát:Kép

-- Szép kölyök! -- s dagadt a melle az örömtől.

Az erdő szélén, a bokrok alatt játszadozott egy öklömnyi fiúcska. Alig tudott totyogni, olyan pici volt. Elszökött a szüleitől, akik nem vették észre, hogy nincs közelükben a gyerek.

Az ugrándozó kenguru majdnem eltaposta.

-- Hű, ha, majdnem rád léptem! -- huppant le a fiúcska mellé. -- Hogy kerülsz te ide? -- kérdezte tőle kíváncsian.

-- Játszom. -- felelte a kisfiú. -- Itt vagyunk a mamánál. Játszol velem? Igen? -- gőgicsélt a pirinyó gyermek.

-- Persze, hogy játszom! -- ugrált körülötte a kis kenguru.

Vidáman töltötték el az egész napot.

-- Nekem haza kell mennem. -- mondta hirtelen a kis erszényes. -- Éhes vagyok.

-- Én is éhes vagyok. Enni kérek! -- fakadt sírásra a fiú.

Kép -- Menj haza és kérj a mamádtól.

-- Nem tudom, hol a haza! -- bömbölt még keservesebben a lurkó.

Meghallotta a gyerek sírást a kenguru mama, azt hitte az emberek is ott vannak, s talán már meg is fogták az ő csemetéjét. Egyet ugrott aggodalmában és ott is volt a gyerekek mellett. Megnyugodott, mikor látta, felnőtt puskás nincs a közelben.

-- Miért sírsz? -- kérdezte az ember kölyköt.

-- Nem tud haza menni, mert eltévedt. -- válaszolt a pici helyett a kis kenguru. -- És éhes is nagyon.

-- Azon könnyen segíthetünk. -- s a kenguru mama felemelte mind a két fiút, bedugta őket az erszényébe. -- Szopjatok! -- mondta nekik.

S a gyerekek nekiláttak, szívták, nyelték a friss tejecskét. Úgy jól laktak, hogy mozdulni sem tudtak.

Az elbarangolt gyermek, ahogy jól lakott, el is aludt.

-- Mit csináljak most? -- törte a fejét kenguru mama. -- Haza kellene vinnem a kölyköt, de félek az embertől. Arra gondolt, hogy a szülők, épp úgy, mint ők, már aggódnak a fiukért. Ezért elindult a település felé, ami nem volt messze. Még alig ugrott kettőt-hármat, amikor meghallotta az emberek hangját és egy asszony zokogását, aki egy nevet kiáltozott:

-- Bandi, Bandikám!

-- Ez lesz a picike mamája. -- mondta a kenguru és bátran odaugrott eléje.

-- Ne sírj, itt alszik a gyermeked az erszényemben. Elkószált szegényke. Nincs semmi baja, megetettem. -- azzal gyengéden átadta az asszonynak, aki szeretettel ölelte magához a még mindíg édesen alvó Bandikát.Kép

-- Köszönöm, hogy haza hoztad! -- hálálkodott az asszony.

-- Sose köszönd -- mondta neki a kenguru --, hiszen anya vagyok én is, és te is ezt tetted volna az én helyemben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.