Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

AZ   ODVAS  FA  LAKÓJA

 

          Mélyen bent az erdőben volt egy villám sújtotta odvas fa. Elkerülték az állatok, de még a madarak sem igen repültek rá. Pedig életben volt a fa, igaz, hogy csak pár levelet rezgetett rajta a szél.

Meglátta a szomorú, magányos fát a mókus.Kép

-- Épp jó lesz a belseje odúnak. -- mondta és körbejárta a fa vastag törzsét. A magasban talált egy jókora lyukat, amin nem sokat kellett bővíteni, hogy használhassa bejáratnak. Kényelmes lakást épített a fa odvába. Két helyiséget alakított ki, az egyiket éléskamrának, a másikat lakószobának.

-- Oh, de jó! -- állapította meg a lompos farkú mókus. -- Van a közelben dió és makk fa. Nem messze mogyoró bokrot fedeztem fel. Nincs más dolgom, mint behordani a csonthéjas gyümölcsöt a kamrába.

Úgy is tett. Ágról-ágra, fáról-fára ugrált, s hamarosan tele lett a spájz.

-- Most már nem félek a téltől. Akár meddig is tart és akármilyen kemény hideg is legyen, az ennivalóm elég lesz.

S amikor hideg, csípős szél kíséretében beköszöntött a zimankós tél, mókuska eltorlaszolta a bejárati ajtót, behúzódott az odú legmelegebb szögletébe és nem csinált mást, mint evett és pihent. Éles fogaival ügyesen törte fel a dió és mogyoró kemény héját. Jóllakott a zsíros laktató maggal.

Egyszer, ahogy éppen lakmározott, dübörögni kezdett valaki az odú ajtaján. Csak úgy verte a deszkát, hogy az majdnem beszakadt.

-- Ki az? -- kérdezte a mókus.

-- Én vagyok, a harkály. -- válaszolt kintről egy didergős hang. -- Nyisd ki kérlek az ajtót.

-- Nyitom már! -- azzal ki is tárta a mókus.

A szél nyomban végig söpörte a szobát, maga előtt tolva a csillogó hópihéket.

-- Mi baj történt? -- kérdezte a kis mókus.

-- Itt lent a fa tövében sérülten fekszik egy mókus. Úgy látom nem idevalósi. Messziről vándorolhatott ide, de ha nem segítünk rajta, megeszi az isten hidege. Így is félig már meg van fagyva szegény pára. -- mondta a harkály és leszállt a mókushoz, aki aléltan feküdt a nagy hóban.

Mókus Karcsi kíváncsian ugrott melléje.

-- Itt bizony azonnali segítségre van szükség. -- mondta. -- Próbáljuk meg az odúba vinni.

Nagy nehezen sikerült közös erővel felvinni az alig pihegő állatot.

Kép A fakopács elköszönt és elrepült a fák kopasz ágai között.

Mókus Karcsi pedig dörzsölgetni kezdte a mókuskát, aki lassan a barátságos melegben, magához tért.

-- Éhes vagyok. -- szólalt meg alig hallhatóan, s amikor elfogyasztotta az elébe rakott finomságokat, elmondta, hogy kidőlt a fa, ahol lakott, s ő elindult másik odút keresni, de eltévedt a hóviharban.

-- A többit tudod. -- mondta. -- Köszönöm, hogy megmentettél a megfagyástól. Fáninak hívnak. -- mutatkozott be.

Egymás szemébe néztek és tudták, hogy ezután együtt fognak élni jóban és rosszban egyaránt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.