Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

AZ ÓRIÁS ÉS A KISTÖRPÉK

 

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óriás.  Jókedvűen, vidáman teltek a napjai. Ha kedve tartotta énekelt, csak úgy zengett tőle az erdő.

Az őzikék, nyulacskák mosolyogtak: -- Milyen vidám az óriás.

Ha úgy tartotta kedve, ugrált egyik dombról a másikra. Ahogy éppen ilyen ugrálós kedvében volt, amint egy magas dombról átugrani készült a másik dombra, oh jaj, baleset érte. Ráugrott egy kőre és kificamodott a bokája.

Akkorát üvöltött fájdalmában, hogy beleremegtek körülötte a hegyek.

Ijedten futott ki barlangjából a medve:

-- Mi történik itt? Beomlik a barlangom! -- brummogta.Kép

A róka is rémülten bújt ki földalatti tanyájából:

-- Mi ez, földrengés?

-- Nem, ez nem földrengés. -- szólt le a fáról a mókus. -- Kificamította az óriás a lábát.

-- Segítség! Fáj! -- üvöltött újra az óriás.

Összefutottak az erdőlakók apraja, nagyja, tanakodtak, hogyan segíthetnének, hogyan enyhíthetnék szegény óriás fájdalmát.

-- Mit tegyünk? -- kérdezte az ordas farkas.

-- Hol az orvos? -- nézett körül a tisztáson a zsiráf.

-- Itt vagyok. -- tolta fel az orrára a szemüvegét a bagoly. -- Itt vagyok, de sajnos nem tudok segíteni.

-- Menjünk oda. -- ajánlotta a vadkan. -- Nézzük meg, mennyire sérült meg.

-- Helyes. -- egyeztek bele az állatok, és már indultak is fel a dombra, ahol az óriás továbbra is üvöltött fájdalmában.

Körbe fogták, nézegették a lábát, amely egyre jobban és jobban bedagadt.

-- Nagyon fáj? -- kérdezték tőle innen is onnan is az állatok.

-- Nagyooon...! -- potyogtak a könnyei az óriásnak. -- Segítsetek rajtam.

-- Megpróbálunk. -- vigasztalta az elefánt együttérzően.

-- Van egy javaslatom. -- szólt le a fa ágáról egy sas. -- Túl a hegyen laknak a törpék. Idehozzuk őket, biztosan tudnak segíteni.

Azzal a sas máris felröppent, hogy hátára vegyen, vagy tíz törpét.

Követték a sast a gólya, a varjú, a vadgalamb, harkály, vadliba. Mind, mind a hátára vett annyi törpét, amennyi csak elfért rajtuk. Sok-sok kis törpe szorgoskodott az óriás körül.

-- Vissza kell rakni a bokáját. -- mondta a legöregebb törpe. -- Nektek is segíteni kell. -- fordult az állatokhoz. -- Giduska, te ide állj, Brumi, te oda, Elefáni, te ezt fogd meg, Róka koma, te azt.

Így osztogatta a parancsokat a törpe, s egy " Rajt " vezényszóra úgy megrántották az óriás lábát, hogy az fájdalmában akkorát üvöltött, hogy még a nap is majdnem leesett az égboltról.

De az óriás bokája visszaugrott a helyére. A kis törpék hideg vizes borogatást tettek a lábára. Az állatok, madarak segítségével faágakból és indákból erős hordágyat készítettek. Ráfektették óvatosan a sérült óriást, s négy elefánt haza szállította a barlangjába.

Pár nap múlva leapadt az óriás bokája. Felkelt ágyából, s bár még sántikált, de rögtön elment a törpékhez, hogy megköszönje jóságos segítségüket.

-- Köszönöm, amit értem tettetek. -- hálálkodott meleg hangon. -- Jó tett helyébe jót várjatok. Kívánjatok tőlem bármit, szívesen megteszem. 

-- Nem várunk hálát a gyógyításunkért, jó szívvel tettük. -- válaszolt az öreg, hosszú szakállú törpe. -- De ha mindenáron meg akarod köszönni, akkor szívesen vennénk, ha segítenél nekünk tűzifát gyűjteni télire. Előbb azonban még pihenj pár napig, ne erőltesd a lábad.

Úgy is volt. Két-három napot még kímélte fájós lábát az óriás, de utána már épp olyan eleven volt, mint azelőtt. Vidáman, dalolva szedte, szedegette a száraz gallyakat, s hordta a kis törpék falujába.

Mikor már körbe rakta a kis házacskákat hatalmas farakásokkal, elbúcsúzott a törpikéktől és haza ment az ő dombja, hegyei közé, s ott éldegélt tovább a barátaival, az erdő állataival, madaraival.   Kép     

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.