Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép  

Fájdalmas kiáltásom

 

     Az első érzésem e világról rettentő volt,

     Levegőt, levegőt! --  a tüdőm, szívem zakatolt.

     Egy nyisszanással elvágták a köldök                zsinórom,

     És én ordítottam nagyon: Fájdalom, fájdalom!

     Egyszeriben minden fájdalmat rögtön feledtem,

     Lágy, puha testre fektették meztelen kis testem.

     Megéreztem a kedves és ismerős illatot,

     Megnyugtatott a drága szív, ahogy dobogott.

     Két karjával átölelt védelmezőn jó anyám,

     Felkínálta testéből fakadó édes mannám.

     Feküdtem kis ágyamban, fölém ketten hajoltak,

     E gyöngyszemre együtt vigyázunk! -- így fogadkoztak.

     Közben összeért a kezük, szemük könnyben ragyogott,

     Anyám és apám ők, kiket az ég nekem adott.

     Jár a baba, jár.-- így biztatott Édes gyengéden,

     Totyogtam apámhoz, ő fogott erős kezében.

     Együtt voltunk mindíg, tanítottak jóra, rendre,

     Hittem e kötelék erős, majd marad örökre.

     Egy napon édesanyám kezébe fogta arcom:

     Ezután ketten leszünk. -- mondta reszkető hangon.

     És apa? Apával mi történt? Bennünket elhagy?

     Fázni kezdtem, s ereimben a vér is megfagy.

      Mégis, kezdetben örültem is a változásnak,

      Jobb így -- gondoltam --, most mind ketten több mindent adtak.

       Hol itt voltam, hol ott, többet foglalkoztak velem,

       De hol anyukám, hol apukám hiányzott nekem.

       Bírók! Ti nem tudhatjátok eldönteni soha,

       Mi kellhet nekünk gyerekeknek, anya vagy apa?

       Makacs lettem, törtem, zúztam az új játékokat,

       Iskolában ugráltam,vertem a pajtásokat.

       Rossz vagyok, mondjátok, de így ne ítélkezzetek!

       Ti vagytok a rosszak, ti egyedül, ti felnőttek!

       Kergetitek a sok pénzt, és a testi vágyakat,

       Közben elfelejtitek a suttogott szavakat.

       Jobb a másik? Jobb lesz vele? Nem jobb, ne hidd anyám!

       Rád is hamisan mosolyog az a néni, apám!

       Fájdalmas kiáltásom szellő röpítse messzire,

       Csiripelő madárkák vigyék a világ végére:

       Nem anya kell! Nem apa kell külön külön nekem!

       Szüleimet akarom, együtt neveljenek engem!!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.