Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felhőcske

 

FELHŐCSKE

 

 

Történt egyszer fenn a magas égen, hol a nap, a hold, a csillagok és a felhők élnek, hogy nagyot nyújtózva, minden tagját alaposan megropogtatva, felébredt álmából felhő papa. Kinyitotta szemeit, lepillantott a földre és nagyon elszomorította, amit ott látott.

-- Ejha mama, rettentően elaludtam. Miért nem ébresztettél fel? Bánt a lelkiismeret a fák, a virágok, rétek miatt. Szenvednek a szomjúságtól. Aludtam két hónapig, s ezalatt tikkadoznak lent a földön a növények. De most gyorsan bepótóljuk a mulasztásunkat. Segíts összeterelni a felhőcskéket, a legkisebb is velünk jön és jól megöntözzük a föld összes lakóját.

Hivogatták a kis felhőket, de azok úgy belefeledkeztek a játékba, a kergetőzésbe, hogy nem hallották szüleik hívó szavát.

-- Kérlek szellőcske, fuss el a gyerekeinkért, hozd őket haza sürgősen! -- szólt felhő mama a mellette elsuhanó szélhez.

-- Szívesen segítek. -- mondta a szellő és már libbent is, hogy összeterelje a felhő fiúcskákat és lánykákat.

Hamarosan egybe volt a nagy felhőcsalád.

-- Gyerekeim, a földön szomjaznak az élőlények. Induljunk tehát sebesen a szél hátán, hogy mielőbb locsoljuk meg őket. -- adta ki az indulásra a parancsot felhő papa. -- mindegyikőtöknek tele van a vödre? Mert sok víz kell!

-- Tele! Tele! -- kiabálták a felhőcskék, csak úgy menydörgött a hangjuk.images.jpg

Az emberek reménykedve kapták fejüket az ég felé, bár felhőt még nem láttak az égen, de a zivatar hangja mintha már megütötte volna a fülüket.

Összekapaszkodtak szorosan egymás mellé a felhők. A szél felduzzasztotta két orcáját és akkorát fújt, hogy a felhők gyors iramban száguldoztak az égen. Amikor az erdők, kertek, rétek fölé értek, megdöntötték vödreiket és az összes vizet rájuk zúdították.

Boldogan szívták magukba a növények az éltető, friss vizet. Lelógó ágaikat a magasba lendítették a fák, csüggedt, hervadozó fejeiket felemelték a virágok. Felfrissült, felélénkült a földön minden. Még a madarak is vidámabban énekeltek. Így locsolták meg a felhők a tájakat a földön.

-- Visszavonulhatunk. -- mondta felhő papa. -- kifogytunk a vízből, de nyugodt vagyok most már, mert odalenn minden üde lett.

Szót fogadtak a felhő gyerekek. Visszafelé lassabban mentek, nevetgéltek, tréfálkoztak. Az egyik kis felhő lányka picit leszakadt testvéreitől, lenézett az alatta elterülő tájra és egy magas fa alatt észrevett egy kis virágot, aki szomorúan tekintett fel az égre.

-- Miért búsúlsz kis virág? -- szólt le hozzá a felhőcske. -- Hiszen most öntöztünk meg benneteket bőségesen.

-- Nekem sajnos nem jutott víz. -- sírdogált a kis virág tikkadtan. -- A fa dús oronája felfogta előlem a vizet. Szomjas vagyok és ha nem kapok inni, el is száradok.

A felhő lányka megsajnálta a kis virágot. Fogta a vödrét és felfordította, hogy megitassa a szomjazó virágot, de a vödörből csak pár csepp víz hullott le a virágra.

-- Sajnos nincs több víz a vödrömben. De várj csak -- szólt a felhőcske --, azonnal elfutok a tenger fölé és hozok neked vizet.

images.jpgMent is nagy sebbel-lobbal. Még a szüleinek is elfelejtett szólni a nagy sietésében. A tenger fölé érve így szólt a napocskához:

-- Melegen süss kérlek napocska, had párologjon a tenger vize, teljen meg a vödröm. Meg kell még locsolnom egy kis virágot, mert különben elhervad szegény.

Sütött is a nap, hétágra szórta a sugarait. hamarosan meg is telt a felhőcske, csak úgy duzzadt a sok víztől. Vissza is repült a kis virág fölé és alaposan megöntözte.

Felhőpapa megszámolta a gyerekeit, hogy mind megvannak-e.

-- Egy lánykám hiányzik. -- mondta rémülten felhőmamának. -- Vajon hol szakadt el tőlünk? Ti várjatok itt rám én visszafordulok és megkeresem.

Vissza is fordult tüstént és nemsokára meg is látta a felhőlánykát, aki épp az utolsó csepp vizet szórta a kis virágra. Már messziről kiabált rá. Az emberek ijedten néztek az égre, amint meghalloták dörögni azt.

-- Ilyen hamar visszafordult a felhő? Milyen haragos. Jaj, csak nehogy felhőszakadás legyen!

Odaért felhőpapa a lánya elé:

-- Azt mondtam visszafordulunk, te nem hallottad? -- mennydörgött mérgesen.

-- De igen hallottam. -- felet felhőcske. -- Papa, papa kérlek ne haragudj rám, nem engedetlenségből maradtam le, hanem egy kisvirágnak nem jutott víz, s azt locsoltam meg.

-- Igen -- kiáltott fel a virág felhőpapának --, ez az igazság! Nekem hozott vizet. Megmentette az életemet!

Felhőpapa haragja le is csillapodott rögvest. Sőt, megdícsérte kislányát, amiért jót cselekedett.

-- Azért szólhattál volna. -- borzolta meg felhőcske fejét dorgálóan, de egyben kedvesen. -- No, gyerünk a többiekhez.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.