Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép  

Felhőszakadás

 

Szorgalmasan dolgozott a kis vakond a kertben. Bár kissé már sajgott a dereka a sok ásástól, de eltökélte, addig nem hagyja abba, míg nem készül el az utolsó ágyással is.

Igaz, hogy vészjóslóan gyülekeztek felette a komor felhők, de reménykedett, talán nem ered el az eső, be tudja fejezni a munkáját.

-- Milyen szerencse -- motyogta félhangosan --, hogy egyszerre két ásóval tudok ásni! -- s szeretettel nézett két első lábára. -- Hopp ... hopp! Hopp ... hopp! -- forgatta a földet, bíztatva magát, de hiába ... nagy cseppekben esni kezdett az eső.

-- Várhatott volna még egy kicsit! -- sóhajtott a kis vakond. Duzzogva hagyta abba az ásást és futva igyekezett fedél alá, mert hirtelen úgy elkezdett zuhogni az eső, mintha dézsából öntötték volna.

Szinte esti sötétségbe borult a táj. Vihar kerekedett. A fák koronái engedelmesen hajladoztak az erős szélben. Az égen fényes villámok cikáztak, melyet fülsiketítő mennydörgés követett.

Az állatok, bogarak sietve kerestek menedéket a zivatar elől. A fecskék az ereszek alá menekültek. A kis katicabogár a muzsikus tücsökkel együtt egy lapulevél alá bújtak. A csiga is megpróbálta megszaporázni mozgását, de sehogy nem sikerült neki. Mosolyogva tekintett fel az ég nyitott csatornáira: -- Én könnyen vagyok, a hátamon hordozom a házam. -- azzal belebújt és kényelmesen elhelyezkedett benne. -- Így felőlem eshet az eső. -- mondta, és épp álomra hajtotta a fejét, amikor észrevette, hogy a víz felemelte a földről és sodorni kezdte lefelé a lejtőn. De egy galagonya bokor kedvesen elkapta.

Fürge Ürge a határban járt. Épp egy kukoricatábla közepén mérte fel a várható termést. A betakarításon járt az esze, amikor meghallotta a feje felett megdördülni az eget. Ijedten nézett fel és ... potty .. egy kövér esőcsepp pont az orra hegyére pottyant.

-- Futás haza! -- kiáltott, de elkésett, a következő pillanatban ömleni kezdett az eső. Annyi ideje volt csak, hogy egy bokor alá ugorjon. Ott várta meg, míg kiürül a felhőkből a sok víz.

A felhőszakadás lassan alábbhagyott.

Fürge Ürge kibújt a bokor alól, szétnézett, s amit látott, ijesztő volt. Sárga színű víz hömpölygött a dombról lefelé akkora erővel, hogy magával sodort fűcsomókat, faágakat, s a víz tetején körbe-körbe forgó bogarakat, akik nem tudtak menedéket keresni.

-- Borzasztó! -- csapta össze kezeit az ürge, s rosszat sejtve futni kezdett hazafelé. Zihálva állt meg a lakása ajtaja előtt, ami tárva nyitva állt. Két lépést tudott csak tenni az előszobába. Kétségbeesve észlelte, hogy vízbe totyog.

-- Betört a víz a házamba, elöntött mindent! -- mondta elkeseredve.

-- Mi a baj barátom? -- szólt be hozzá a kis vakond, akinek első dolga volt az eső után, hogy körbe járja a szomszédait, megnézze, okozott-e kárt ez a rettentő felhőszakadás. -- Valami baj van? -- ismételte meg a kérdést, mert látta Fürge Ürge tekintetét, hogy valami nincs rendjén a lakásban.

Szomorúan ingatta a fejét az ürge és kibújt barátjához.

-- Oda a házam, oda a már betakarított termésem. -- sóhajtott keservesen. -- Árvíz van odabent.

A kis vakond nagyon sajnálta pajtását, de ez nem segített rajta.

-- Itt most azonnal tenni kell valamit. -- mondta. -- Szólok a hörcsögnek is, és együttes erővel megmentjük, ami még menthető.

Jött is a hörcsög szívesen.

A kis vakond irányította a munkát.

-- Ásni kell elvezető csatornákat, hogy a vizet elvezessük a házból. -- azzal már neki is látott a munkának, még a derékfájásról is teljesen megfeledkezett.

Ástak a többiek is. Így a víz egykettőre elfolydogált a konyhából, a kamrából, sőt az egész lakásból. Akkor hívatlanul jöttek segíteni a hangyák is, és hanarosan kihordták az ennivaló gabonát a kertbe. Ott elterítették és a nap meleg sugarai, hipp-hopp, meg is szárították.

A kis vakond segített Fürge Ürgének a takarításban is. Olyan szép és tiszta lett az egész ház, mint új korában volt.

Amikor az utolsó simításokat is elvégezték és behordták a tisztaságtól ragyogó spájzba az utolsó szem takarmányt is, kifáradva megálltak, hogy szusszanjanak egyet.

Ekkor Fürge Ürge ránézett a barátjára, a kis vakondra és óriási hahotába kezdett. Követte példáját az arany hörcsög is és körülöttük a hangyák is.

-- Haha ... haha ... -- gurgulázott Fürge Ürge --, nézz a tükörbe és meglátod, csupa sár az egész arcod, csak a szemed villog. Haha!

Erre még nagyobb nevetésbe kezdett a kis vakond.

-- Nekem mondod? Nézz bele a tükörbe, és te is hörcsög koma.

Úgy kacagtak, hogy csak úgy dőltek a nevetéstől. Szemükből patakzott a könny.

Talán még most is nevetnek, hacsak egy újabb felhőszakadás meg nem zavarta

őket.

Kép


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.