Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép  

FOGHÚZÁS

   Véget ért a lakodalom. Véget ért a dínom-dánom. Elhallgatott a tücsökzene. Szállingózni kezdtek hazafelé a táncban elfáradt vendégek. A kis vakond és felesége kedvesen búcsúztak tőlük, akik jókívánságaikkal halmozták el őket. Elköszönt a háziaktól az arany hörcsög is, és megtömött pocakját simogatva lépkedett hazafelé. Alig várta már, hogy bebújhasson kényelmes ágyába és aludjon ... aludjon.

Vágyakozott, hogy kipihenje a lagzi fáradalmait.

Hazaérve gyorsan lezuhanyozott, pofazacskójából a hűtőbe rakta a kapott finomságokat, majd kényelmesen elnyúlt a puha ágyon. Azon nyomban lecsukódtak nehéz szempillái és az álommanó nem kerülgette sokáig, álomba ringatta. Mély álomba merült. De jaj! Az álom nem tartott sokáig.

Éles fájdalomra riadt fel.

Arcához kapott és tenyerébe temette, gondolta így enyhül kissé a fogát tépő fájdalom. Az egész állkapcsa hasogatott a fájdalomtól.

-- Fáj a fogam! -- eszmélt fel, hogy mi is okozza a rettentő kínt. -- Fáj a fogam!

Kipattant az ágyból és le-fel kezdett futkosni a szobában. De ez nem segített rajta.

Kifutott a zöld fűbe. A világért le nem vette volna mancsát az arcáról.

-- Jaj, jaj! -- sírdogált először csendesen, majd mind hangosabban, míg végül üvöltött kínjában, ahogy a fogában a fájdalom egyre jobban lüktetett.

-- Miért sírsz ilyen keservesen? -- kérdezte tőle a katicabogár, aki alig tudott flre ugrani a futkosó hörcsög lába elől.

-- Fáj a fogam! -- ordította a hörcsög. -- Borzasztóan fáj a fogam!

-- Áhá, lagziban voltál és az édesség belement a rossz fogadba.-- vélekedett együttérzően a katicabogár.

Meghallotta a nagy sírást a kis vakond, aki épp pihenni térni készült ifjú feleségével.

-- Feküdj le kedvesem -- szólt az asszonykához --, én megnézem ki, miért sír ilyen keservesen. -- Azzal már ki is fordult az ajtón.

Alig lépett egyet-kettőt, amikor meglátta, addigra már a földön fetrengő barátját, az arany hörcsögöt.

-- Mi történt? -- kérdezte ilyedten.

-- Fáj a fogam! -- vonyított a hörcsög kínjában. -- Kérlek segíts rajtam!

-- Gyere elmegyünk az orvoshoz, ő majd kihúzza a rossz fogadat. -- fogta meg barátja mellső lábát, talpra segítette és elindultak az erdő felé, hogy felkeressék a pápaszemes öreg baglyot.

Fürgén szedték a lábaikat, hogy mielőbb odaérjenek és mielőbb megszabaduljon szegény arany hörcsög a nagy, kínzó fájdalomtól.

Odaérve az odvas fához, ahol a bagoly rendelője volt, a kis vakond erősen megkopogtatta az ajtót.

Semmi válasz. Csend. Újból kopogott a kis vakond. De válasz most sem jött. Ekkor vette észre, hogy egy kis tábla van az ajtóra akasztva. Közelebb lépett és hangosan olvasta a táblára írt szöveget:

" Tudatom kedves betegeimmel, hogy egy hétig szabadság miatt a rendelés szünetel. "

-- Jaj, jaj! -- kezdett bele újból a sírásba a hörcsög. -- Addig nem tudok várni! Addig nem bírom elviselni ezt a rettentő nagy fájdalmat!

Gondterhelten tolta fel homlokából a feje búbjára karimás kalapját a kis vakond.

-- Segíteni kell szegény szenvedő barátomon. -- gondolta. -- De hogyan?

-- Segíts kérlek! -- nyöszörgött a hörcsög, kinek arca addigra már jól bedagadt. -- Segíts!

-- Légy egy kis türelemmel pajtás -- tette nyugtatóan a vállára a kezét --, segítek. Kihúzom én a fogadat. -- De hogyan? -- tette fel a kérdést magában.

Mélyen elgondolkozott. Törte a fejét, hogyan szabadíthatná meg a hörcsögöt fájó, rossz fogától.

Eszébe jutott hirtelen valami.

-- Talán sikerül a foghúzás. -- mondta. -- Gyere hazamegyünk.

Otthon a kertben egy kisfához állította a barátját.

-- Öleld át jó erősen ezt a fát és el ne engedd! -- azzal előhozta a garázsból a kerti traktorját. Egy vékony zsineget kötött az arany hörcsög fájós fogára. A zsineg másik végét a traktorra erősítette. Felült a gépre, beindította a motort.

-- Készülj fel! -- kiáltotta a barátjának. -- Most! -- s gázt adott. A motor felzúgott és a traktor hirtelen elindult.

-- Jaj! -- ordított egy nagyot a hörcsög.

Többre nem volt ideje, mert a foga ... hoppsz, kint is volt. Meg is szűnt rögtön az égető fájdalom.

-- Köszönöm, hálásan köszönöm. -- mondogatta megkönnyebbülve.

-- Sose köszönd. -- mosolygott a kis vakond elégedetten. -- Örülök, hogy sikerült a foghúzás.Kép

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

komló

(Toth Tiborné, 2010.01.22 16:39)

Ez aranyos kis mese, nagyon tetszett