Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

IGAZSÁG  KERESÉS

 

    Az erdő szélén nagy kiterjedésű rét terült el. A másik oldalát magas domb szegélyezte.

Ennek a dombnak a tetején sütkérezett a késő őszi napsütésben Kurta farkú nyulacska. Az erdőben Hosszú bajszú nyúlnál tett látogatást Szürke nyúl koma. Hosszú bajszú ugyanis a nagy ugrálás közben kificamította a lábát, ezért a doktor bácsi ágyba parancsolta.

-- Gyógyulj meg minél előbb! -- búcsúzott tőle barátja, s már futott is ki az erdőből. A rétre igyekezett.

A domb tetejéről is éppen ebben a pillanatban kezdett lefutni Kurta farkú, megunva a napozást. Egyszerre értek a rét közepére, s egyszerre kiáltottak fel megpillantva egy szép nagy fej káposztát.

-- Ni, ni, mit találtam? -- s összekoccant a fejük, ahogy lehajoltak, hogy felkapják a talált ennivalót.

-- Az enyém! -- lökte meg Kurta farkú a másik nyulat, úgy, hogy az majd hanyatt esett.

-- Az enyém! -- ugrott neki felháborodva Szürke nyúl.Kép

Farkas szemet néztek egymással. Egyik sem engedett a maga igazából. Mindketten ragaszkodtak a káposztához, amely csábítóan mosolygott rájuk.

Meglátta a veszekedést egy arra repülő vadgalamb. Leszállt melléjük s megkérdezte tőlük:

-- Áruljátok el, miért marakodtok?

-- Találtam egy fej káposztát! -- mutatott a lába előtt heverő élénkzöld, friss káposztára Kurta farkú.

-- Nem igaz! -- kiáltott mérgesen Szürke nyúl. -- Én találtam!

-- Látom, nem tudtok megegyezni. -- búgta, fejét csóválva a galamb. -- Legjobb lesz, ha az erdei tanács elé viszitek az ügyet, majd ők eldöntik, melyikőtöknek van igaza. -- és otthagyta a két dulakodó nyulat.

-- Az lesz a leghelyesebb. -- mondta Szürke nyúl. Menjünk az erdei tanácshoz.

Beletették egy kosárba a káposztát. A kosár egyik fülét Kurta farkú fogta, a másik fülét pedig Szürke nyúl.

Így értek az erdő tisztásán álló, hatalmas odvas fához, ahol be kellett jelenteni a panaszukat. A fára egy nagy tábla volt felerősítve, melyre nagy cikk-cakkos betűkkel ez volt írva: " Panasz felvétel szerdai napon, reggel nyolc órától délután négy óráig."

Döbbenten nézett egymásra a két nyúl.

-- Milyen nap van ma?

Megszólalt a fa lombjai közül egy hosszú, lompos farkú mókus:

-- Ma csütörtök van.

Leteszik a nyulak a kosarat és számolgatni kezdik a mancsukon, hány hány nap múlva lesz panasz nap.

--- Egy, kettő, három...-- megakadt itt Szürke nyúl, mivel nem tud tovább számolni. -- Három nap múlva? -- néz kérdően.

-- Egy, kettő, három, négy, öt...-- számol büszkén, kérkedve Kurta farkú, de itt ő is elakadt. Az ő számoló tudománya csak idáig futja. -- Azt hiszem öt nap múlva jöhetünk vissza, hogy panaszt emeljünk egymás ellen.

Nagyot kacag a fán a mókus.Kép

-- Nem tudtok számolni? Úgy látszik az iskolában számtalan órán nem figyeltetek a tanító bácsitokra. Akárhogy számoljuk is, hat nap múlva lesz itt fogadónap.

Szégyenkezve kullog el a tisztásról a két nyúl, cipelve a kosárban a finom káposztát.

Csak úgy korog a gyomruk az éhségtől, de nem nyúlhatnak a káposztához, hisz nincs eldöntve kié? S még pár napig csak nézik-nézegetik.

-- Mintha kisebb lenne a káposztám! -- mondja a negyedik nap reggelén Kurta farkú. -- Míg elszundítottam te lakmároztál belőle, mi? -- vonja felelősségre társát, aki az álmosságtól olyan fáradt, hogy alig áll a lábán.

-- Kikérem magamnak! -- makog megsértve Szürke nyúl. -- Nem nyúltam hozzá, bár igazán lakmározhatnék belőle, úgyis nekem ítélik. De talán te dézsmáltad meg, mert valóban kisebb lett!

Kisebb lett bizony a káposzta fej, mert összefonnyadt. Mire szerda lett, s a két nyúl bejelentette panaszát az erdei tanács titkáránál, a pápaszemes bagolynál, addigra úgy összezsugorodott a káposzta, hogy csak a felének látszott az eredetinek.

-- A tárgyalást holnap délelőtt tíz órára tűzöm ki!  -- hirdette nekik a bagoly, miközben tollával feljegyezte nevüket és panaszuk tárgyát egy fakéregre.

Másnap összeült az erdei tanács. Tagjai: a róka, a medve és az elefánt voltak. A tanács elnöke közülük került ki, a hosszú ormányú, nagy fülű elefánt, aki az egész tanácskozás alatt állandóan legyezte füleit előre-hátra.

-- Hadd halljam mi a panasz? -- Szólt mély hangon.

Egyszerre ugrott talpra Szürke nyúl és Kurta farkú.

-- No, no! -- állította meg őket a róka. -- Egyszerre csak egy beszéljen!

Egymásra sandított a két nyúl.

-- Majd én elmondom. -- jelentette k9i gyorsan Kurta Farkú.

-- Miért te mondanád el? Még elferdítenéd az igazságot! -- támadt rá mérgesen Szürke nyúl.

-- Ebből elég legyen! -- brummogta haragosan a medve. Itt egyszerre csak egy beszélhet és az te leszel! -- mutatott vastag mellső végtagjával Kurta farkúra. -- De először is helyezzétek ide erre a fatuskóra a panasz tárgyát.

Úgy is volt. Kurta farkú és Szürke nyúl felemelték a kosarat benne a káposztával, s a tuskóra tették.

-- Most pedig halljuk, mi a panasz? -- türelmetlenkedett az elefánt.

Kurta farkú előadta panaszát az erdei tanácsnak. Mindent elmondott részletesen.

-- Így volt? -- kérdezte meg az elnök a másik panaszost is.

-- Igen így. -- bólintott Szürke nyúl.

-- Hm, hm. -- gondolkozott az elefánt hangosan.

-- Hm, hm. --  brummogott a medve is.

-- Hm, hm. -- ingatta a fejét a róka is.

Összedugták fejüket a tanácstagok, hogy sugdolózva vitassák meg a panaszos kérdést.

-- Kié a káposzta? Kit illet meg?

Úgy látszik megtalálták az igazságot, eldöntötték a kérdést, mert helyeslően kezdtek bólogatni.

-- Helyes, így igaz. -- bólintott az elefánt.

-- Így helyes. -- bólintott rá a medve is.Kép

Így, így, bólogatott róka koma is nagyokat.

-- Kihirdetem a tanács döntését. -- trombitált az ormányával az elnök. -- Kérem figyelni! Mivel mind a ketten egyszerre értek oda a káposztához és egyszerre vették észre, így a döntésünk az, hogy a káposzta egyformán illeti meg Kurta farkút is és Szürke nyulat is.

Ezért úgy határoztunk, hogy a káposztát meg kell felezni! Fele Kurta Farkúé, fele pedig Szürke nyúlé.

Óriási éljenzés, tapsvihar tört ki a hallgatóság soraiból.

-- Éljen az igazságos erdei tanács! Éljen! -- kiabálták az állatok innen is, onnan is.

-- Ti is beleegyeztek? -- fordult az elefánt a két nyúlhoz.

Mit tehettek mást, persze, hogy beleegyeztek.

-- Felkérem a vaddisznót, hajtsa végre az ítéletet! -- szólt az elnök az alkalmazottukhoz, aki éles agyarával azonnal igazságosan kettévágta a kérdéses káposztát.

Szürke nyúl és Kurta farkú illendően megköszönték a tanács közbenjárását az ügyükben, s fogták a részüket és elballagtak a tanácskozás színhelyéről.

Mikor tisztes távolságra értek, így fordultak egymáshoz:

-- Hogy ez a megoldás nekünk nem jutott eszünkbe?

-- Így igaz  -- bólogatott savanyú képpel a másik --, ha mi döntöttünk volna így, akkor friss káposztát ehettünk volna. -- sóhajtott egy nagyot. -- De így rágcsálhatjuk ezt a fonnyadt káposztát, ami fújj, már nem is jó! -- s kiköpte a falatot, amit kóstolónak harapott.

Így fizetett rá a két nyúl a kapzsiságra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.