Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

KÉNYESKE  RÖFI  BÖZSI

 

       Egy hatalmas erdő kellős közepén folydogált egy kis patak. Odajártak inni és fürödni az erdő lakói. Békességben megvoltak egymás mellett.

A vaddisznó család is itt élt a víz közelében.Kép

-- Figyeljetek rám, röf, röf! -- szólt a vaddisznó papa a kismalacokhoz, akik kilencen voltak testvérek. -- Maradjatok csendben!

De a csíkos ruhás malackák egy pillanatig sem maradtak csendben. Állandóan hol az egyik, hol a másik visított, mert mindig piszkálták egymást.

-- Uiii, uiii, uiii, ne húzd a fülem! -- kiabált az egyik.

-- Uiii, uiii, engedd el a farkam! -- visított a másik.

-- Csend! Förmedt rájuk szigorúan a papa, s jókorát lekent a hozzá közel álló, visítozó malacnak. -- Így ni. Lesz már csend végre?

-- I -i - igen papa! -- válaszoltak a megszeppent malackák.

-- No végre -- mondta az apjuk. -- Odamehettek a vízhez. Igyatok, fürödjetek, de maradjatok a patak szélén. Beljebb ne zavarjátok fel a vizet.

-- Hurrá! Hurrá! -- kiáltottak fel a csemeték. Azzal egymást lökdösve, taszigálva rohantak a vízhez.

Volt a kis csíkosok között egy kislány, úgy hívták, hogy Röfi Bözsi. Ez a malacka óvatosan, vigyázva lépkedett a víz széléig.

-- Meg ne lökj! -- szólt a mellette ugráló testvérére. -- Nem szeretném besározni a ruhám, de még a cipőmet sem.

-- Ó, ó, ó! Hallottátok? -- szólt a többiekhez az egyik fiú testvére. -- Nem akarja összekenni a ruháját. A kisasszony nem is tudja, hogy mi a jó!

Azzal a nyolc vadmalac nyakig süllyedtek a vízbe. Fröcskölték, túrták az iszapos vizet. Pillanatok alatt a fejük búbjáig sárosak lettek. Ki sem akartak menni a partra, hiába hívta őket vaddisznó mama.

Röfi Bözsi meg csak állt, állt és undorodva nézte a hancúrozó csapatot.

-- Pfúj! Hogy néztek ki! - biggyesztette el a száját.

-- Gyertek már uzsonnázni! -- hívta újra malackáit a mama. -- Hányszor kell szólnom?

Meghallották végre a fürdőzők. Kitrappoltak a pocsolyából. Odahasaltak anyjuk elé, mindegyik elkapott egy-egy csecsbimbót és jóízűen szívták a friss tejet.

Kép Odalépett pipiskedve Röfi Bözsi is:

-- Gyere kicsim, gyere -- nógatta mamája.

-- Sáros lesz a ruhám -- mondta kényeskedve a kis malac lányka. -- Menjetek innen, én is éhes vagyok.

-- Mi az, hogy menjünk innen? -- kérdezte két nyelés között az egyik testvére. -- Ha félted a ruhácskádat, éhen maradsz.

Röfi Bözsi egy darabig nézte őket fintorogva, de gyomra parancs szavára csak odahasalt ő is és mindenről elfeledkezve itta a finom, langyos tejecskét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.