Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két kiscsibe világgá ment

 

KÉT KISCSIBE VILÁGGÁ  MENT

 

Egy hosszú szőke hajú kislánynak volt két pici sárga, pelyhes kacsája, egy hosszú nyakú, állandóan gágogó kis libája és két fehér pihés csibéje. Egyszerre születtek. A kislány egyformán szerette és egyformán etette őket.

-- Te libuskám, együtt leszel a kacsákkal. -- mondta a kislány és bekerítette őket dróthálóval. Adott nekik, egy kis medencébe vizet, hogy inni és lubickolni is tudjanak. -- Pipikéim, nektek külön elkerítettem egy kis füves területet, ti itt lesztek. -- s a csipogó csibéket is ellátta gondosan.

index.jpgA két csibe szépen nőtt, növekedett. Soha nem látták a kacsákat és a libát, csak a hápogást és a gágogást hallották.

-- Olyan kíváncsi vagyok, milyenek lehetnek ezek a nagyhangúak? -- mondta az egyik csibe a testvérének.

-- Én is szeretném látni őket! Talán még barátságot is köthetnének velünk. -- szólt a másik csibe.

Meghallotta a kislány, mit csipog egymás között a két csibe.

-- No gyertek, odaviszlek benneteket a kacsákhoz és a libához, ha ennyire kíváncsiak vagytok rájuk. Ezután együtt lehettek. -- azzal odavitte őket a kacsákhoz.

A csibék bátran futottak a liba és a kacsák közé, barátságosan köszöntötték volna őket, de azok megelőzték a csibéket.

-- Mit kerestek ti itt? -- s jót csíptek a lábukba.

-- Csipp, csipp, ez fáj! -- csipogtak a pipikék.

A liba is odaballagott és erős csőrével belecsípett a közelebb álló csibe feje búbjába.

-- Kik vagytok?

-- Juj, ez nagyon fáj! -- sírt keservesen a csibe.

-- Fúj, de furcsák vagytok! -- hápogták a kacsák és ismét megcsípték a két pipinek a lábát.

-- Csipp, csipp.

-- Csipp, csipp. -- sírtak a csibék és hátráltak, hátráltak a kacsák és a liba elől, egészen a kerítés tövéig. Ott lekuporogtak és moccanni sem mertek.

A hangos kacsák és a liba is megunták a vendégeket, odatotyogtak az itatóhoz és beleugráltak a vízbe.

-- Most mindjárt belefulladnak a vízbe! -- súgta az egyik csibe.

-- Meg is érdemlik -- mondta a másik --, kegyetlenek! Jól összecsípkedtek bennünket. Csak úgy sajog a fejem és a lábam.

A kislány mindebből semmit sem vett észre. Játszott a pajtásaival. Nem hallotta meg csibéi segélykiáltását. Pedig azok szegények egyre jobban csipogtak, mert a kacsák újra rájuk támadtak.

Egyszer észrevettek a kerítés alatt egy ici-pici lyukat. Azonnal kibújtak rajta és rögtön elhatározták, világgá mennek bánatukban. El is indultak. Alid tudtak a magas fűben lépkedni. Hát, ahogy így bukdácsoltak lassan előre, egyszercsak beborult az ég. Villámlani, dörögni kezdett és megnyíltak az ég csatornái. Mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott az eső.

A két vándor ijedten bújt egy nagy lapulevél alá, mely védelmet nyújtott nekik az eső ellen. Amikor elállt az eső és kisütött a nap, a csibék újra útnak indultak. Hol lépkedtek, hol meg futottak és egyszer csak hopp... az elől menő csibe hirtelen eltünt, mintha a föld nyelte volna el.

-- Csipp, csipp, hova lettél? -- kiáltott a testvére. A következő lépésnél ő is hopp..., eltünt egy lyukba. Zuhant, zuhant lefelé és nyekk..., lehuppant egy tágas szoba közepébe, egyenesen a testvére mellé.

-- Hol vagyunk? -- néztek egymásra ijedten.images.jpg

-- A szobámban. -- lépett a helyiségbe a vakond. -- Örülök, hogy meglátogattatok.

A két kiscsibe szétnézett a földalatti lakásban. A vakond meghívta őket vacsorára. Ettek finom gilisztát és lárvákat.

-- Aludjatok nálam, s majd reggel folytatjátok világ körüli utatokat. -- mondta kedvesen a kis, hirtelen jött vendégeinek a vakond.

A csibék elfogadták a vakond szivélyes meghívását, ott éjszakáztak. Másnap reggel a vakond kivezette a csibéket a föld tetejére, elbúcsúzott tőlük és visszabújt a várába.

A csibe testvérek pedig úgy döntöttek, hogy már eleget láttak a világból és inkább hazamennek. Így ért véget a nagy kalandos útjuk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.