Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Macska óvó néni

 

MACSKA  ÓVÓ  NÉNI

 

Korgó gyomorral heverészett a macska a heverőn. Rettentesen éhes volt. Nem merte becsukni a szemét, mert ahogy lehunyta a szempilláit, azonnal megjelent előtte egy nagy porcelán tál, rajta gőzölgő, illatozó egér pecsenye.

Olyan élethű volt a látomása, hogy mohón kapott utána, de csak az üres levegőben csattogott a foga. Nyála folydogált a finom falat után. Már nem is tudott visszaemlékezni, mikor is evett utoljára egeret.

-- Hej, ha a szemem elé kerülne egy -- sóhajtott keservesen --, úgy elkapnám, de akármilyen éhes is vagyok, nem enném meg egyből, sokáig játszanék vele!index.jpeg

De hiába szimatolt bele a levegőbe, hiába billegette hosszú bajszát, nyoma sem volt egér illatnak. Meglátta az asztalon a hirdető újságot.

-- Olvasok egy kicsit, hátha elterelődik a figyelmem az éhségtől. -- gondolta, s hanyatt feküdt. Így mélyedt bele az újság apróhirdetéseibe.

Mér a harmadik oldalt fürkészte, amikor felfigyelt egy cikkre. " A belvárosi egéróvódába jószívű, kedves óvó nénit keresünk. Sürgős! "

Úgy pattant fól a tarka macska, mint akit puskából lőttek ki. Kinyitotta a szekrény ajtaját, s lázas izgalommal keresett, kotorászott benne. Úgy belebújt a szekrénybe, hogy csak a farka hegye látszott ki belőle.

-- Ez nem jó, ez sem! -- dobálta kifelé a ruhákat, míg egyszer csak megcsillant a szeme.

-- Ez kell nekem! -- kiáltott fel boldogan, azzal kivett a szekrényből egy hosszú, kék csíkos ruhát.

Magára vette és forgott a tükör előtt.

-- Egész jó! -- állapította meg elismerően. Keresett a fejére egy fehér fityulát, ami alól épp csak a szeme kandikált ki. Megnézte az újságban az óvoda pontos címét és hosszú, nesztelen léptekkel elindult.

Kissé remegő szívvel húzta meg a kapura szerelt csengőt. Türelmetlenül várakozott.

-- Jövök már! -- hallatszott a kapu másik oldaláról egy öreg egér cincogása, s szélesre tárult a bejárati ajtó.

A tarka macska alig tudta magát tűrtőztetni, majdnem ráugrott az öreg egérre.

-- Mo, no komám! Nyugi, nyugi! -- csillapította magát halkan. -- Jobb falatok várnak rád odabent.

-- Mi járatban van? -- kérdezte az egér portás. -- A hirdetésre jött talán?

-- Igen, igen. -- bólintott nyájasan a macska. -- Remélem nem késtem le? -- s megremegett kissé a bajsza, arra a gondolatra, hogy már betöltötték az állást.

-- Nincs elkésve. -- cincogta az egér. -- Jöjjön beljebb.

-- Úgy ám, már bent is vagyok. -- mosolygott magában a tarka macska, amint becsukódott mögötte a kapu.

Bevezette az öreg egér portás egy takaros terembe, ahol egy szép, barátságos, fiatal egér néni ült az íróasztalnál, s lapozgatott egy könyvben.

-- A hirdetésre jött. -- szólt oda neki a portás egér, azzal kiment.

Egyedül maradt a macska a fiatal egérel, aki olyan ennivalóan szép volt, hogy a macska nyála megindult, gyomra pedig egy hatalmasat dübörgött.

-- Csönd legyen gyomrom! Csönd legyen! Várj még egy kicsit! -- csitította éhes gyomrát.

Az egérke rámeresztette fürkésző szemeit a jövevényre és alaposan megnézte tetőtől talpig.

-- Szereti a kis egérkéket? -- kérdezte.

-- Micsoda kérdés! -- dobbant egy nagyot a macska szíve és akkorát nyelt, hogy majdnem lenyelte a saját nyelvét, de hangosan így szólt: -- Nagyon szeretem őket, hiszen olyan ennivalóak!

-- Akkor úgy látom, nincs semmi akadálya, hogy alkalmazzuk. -- mondta az egér igazgató néni. -- Állapodjunk meg a fizetésben.

-- Arról nem érdemes beszélni! -- kiáltott mohón a tarka macska. -- Minden ajánlatot elfogadok. Mikor kell kezdeni a munkát?

-- Most bemutatom a pici egereknek, hadd ismerjék meg az óvó néniüket és ha magának is megfelel, holnap reggel hét órára várjuk.images.jpeg

-- Csak holnap? Azt hittem most mindjárt itt maradhatok! -- mondta a macska leverten, mert abban a reményben volt, hogy nemsokára megtömheti egérpecsenyével üres gyomrát.

-- Nem, most nem, majd holnap reggel. -- mosolygott az egér.

Bementek a játszó terembe. A falak mentén sok-sok pici ágyikó állt. A terem közepén asztalkák, körülöttük kis székekkel. A padlóra terített szőnyegeken játszottak az egér gyerekek.

A tarka macska földbe gyökerezett lábakkal állt az ajtóban.

-- Ennyi egér egy rakáson! -- ujongott magában, s szemei ide-oda forogtak, számlálta az egereket. -- Ha a dadákat, a szakácsokat és a takarítókat is beleszámolom -- gondolta a macska --, egy hétig vígan élek itt.

-- Szerbusztok kicsinyeim. -- szólt mézes-mázas hangon. -- Holnaptól én vigyázok rátok.

Az egér csemeték közrefogták az ál óvó nénit, akinek írtó nagy erőfeszítésébe került leszorítania mancsait, nehogy elkapjon akár egyet is közülük.

-- Majd holnap. -- dünnyögte.

Hazafelé, menet közben találkozott az öreg kandúrral.

-- Hát te -- nézett rá csodálkozva a kandúr --, mit keresel errefelé?

A tarka macska részletesen beszámolt útjáról barátjának, aki irigykedve szólalt meg. -- Még ilyen szerencsét! Nem tudnál kertésznek beajánlani engem oda?

-- Még mit nem! -- húzta el a száját a tarka macska. -- Ők az enyémek, keress te is magadnak!

Az ál óvó néni nem is sejtette, hogy Bodri kutya, az egéróvoda sofőrje, a kerités mögül kihallgatta a beszélgetését a kandúrral.

-- Majd adok én neked egérpecsenyét! -- vakkantott mérgesen Bodri.

Alig várta a macska, hogy reggel legyen. Már hét óra előtt ott toporgott türelmetlenül az óvoda előtt. Pontban hét órakor megnyomta a csengőt.

-- Jó reggelt. -- köszönt a kaput nyitó egér portásnak. -- Megérkeztem.

-- A kis egér gyerekek már várják. -- mondta az egér.

A macska hatalmas ugrásokkal sietett a terembe.

-- Nem kell már soká várakoznotok, itt vagyok! -- lépett a kis egérkék közé. -- Egy-kettő, álljatok előttem sorba.

Az egérkék szót fogadtak. Egymást taszigálva álltak be a sorba.

-- Ez az! -- pödört egyet izgatottan a bajszán a macska. -- Szeretném megnézni, hány kövérke van közöttetek. -- s sétálni kezdett az egerek előtt. -- Te jó kövér vagy! Állj ki ide a sorból. Te is és te is. -- Kiválasztott ötöt. -- No, mára ennyi elég lesz. -- gondolta. -- Ti menjetek játszani. -- szólt a többi egérkéhez. -- Ti meg gyertek velem.

Azonban ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és mérges morgással, éles fogait vicsorítví, ott állt Bodri kutya.images.jpeg

-- Itt nem rendezel lakomát, te galád macska! -- vakkantott egy jó hangosat Bodri. Még az ablakok is beleremegtek.

De még, hogy remegett a tarka macska! Kereste merre menekülhetne, de nem talált kijáratot csak egyet, ott meg a felbőszült kutya állt, aki nem teketóriázott sokat. Elkapta a macska bundáját és úgy lódította ki az utcára, hogy csak úgy nyekkent. Majd nyakát szegte. Alig tudott feltápászkodni. Minden porcikája sajgott.

Meglátta a kandúr.

-- Repülni tanulsz? -- kérdezte tőle. -- Ezt is kell tudni az óvó néninek?

A tarka macska nem válaszolt. Szégyenkezve, éhesen osont el, s ettől kezdve nagyívben kerülte az egéróvodát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.