Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

MEGKÉSETT  ŐSZAPÓ

 Kép

   A nyári napsugár utolsó sugarai öntötték a földre a meleget.

Ásított egy nagyot nyáranyó és halkan suttogta:

-- De jó lesz már elbújni a hegyek mögé és pihenni!

Meghallotta a fa tetején üldögélő kakukk a nyár suttogását:

-- Ahá, hát vége a nyárnak?! Jön az ősz? -- megsuhogtatta szárnyait és hangosan rikkantotta, hogy az erdő minden lakója felfigyeljen rá.

-- Hamarosan itt az ősz! Kakukk, kakukk ... búcsúzik a nyár!

A hírre a fecskék és a gólyák összehívták csapatukat és elhatározták, azonnal indulni kell a vándorútra. Összepakoltak nagy sietve, figyelmesen tanulmányozták a térképet, hogy merre kell menni és elköltöztek oda, ahol eltölthetik azt az időt, míg ide ismét megérkezik a tavasz.

Várták az őszt a gyümölcsösök, hogy megérlelje termésüket de hiába sápítozott a szőlő a tőkén, csak nem édesedtek, csak nem hamvasodtak a fürtök szemei.

Nagyot sóhajtott a szilvafa is: -- Nem tudom hol késik már Őszapó? Nem kékülnek a szilváim.

Az erdőben is susogtak a fák, szintén panaszkodtak.

-- Lassan színesedni kellene a leveleinknek. Őszapónak már el kellene kezdeni a festést. Küldhetné süvítő szelét. Álmosak vagyunk, aludni szeretnénk!

Őszapó azonban csak nem jött.

Akkor a madarak elhatározták, hogy utána néznek, vajon mi van Őszapóval? Mi történhetett vele, miért késik?

Felkerekedtek hát és elindultak Őszapó barlangja felé.

A barlanghoz közeledve hallották ám, hogy a mélyből horkolás tör elő. Beszólt a bejárati ajtón a kakukk:

-- Ébredj Őszapó, mert elkésel! Fel kellene már váltanod Nyáranyót, aki elfáradt, pihenni vágyik.

Ijedten kapta fel fejét Őszapó. Kiporoszkált a barlangból. Dörzsölte ökleivel szemeiből az álmot:

-- Ejnye, ejnye, úgy látszik mélyen elszunyókáltam. -- dörmögte röstelkedve. -- Most aztán kapkodhatok, hogy mindennel elkészüljek.

-- Mi nagyon szívesen segítünk. -- mondták a madarak. Azzal nekiálltak a munkának.

A kis cinkék és a fekete rigó kék festéket kaptak.

-- Ti úgyis járatosak vagytok a gyümölcsösökben, így ti a szőlő szemeket és a szilvát fessétek hamvas kékre. -- mondta Őszapó, s a szárnyuk alá nyomott egy-egy ecsetet is.

A vadgalamb piros festéket kapott, a kakukk barnát, a sas pedig sárgát. Az ő dolguk volt az erdő faleveleit kiszínezni. Nagyon ügyesen, szorgalmasan festettek. A kakukk nagy igyekezetében véletlen kiöntötte a dobozából a festéket:

-- Jaj! -- kiáltott fel rémülten. -- Ennek a fának az összes levele barna lett!

-- Nem baj. -- vigasztalta Őszapó. -- Így is nagyon szép.

A madarak segítségével Őszapó egy-kettőre elkészült az őszi munkákkal.

Az emberek leszüretelték az érett gyümölcsöt. Itták a finom, édes mustot. Kirándulni mentek az erdőbe, a jó levegőre.

-- Nézzétek, milyen gyönyörű az erdő! -- kiáltották boldogan. -- Szép színesek a fák levelei! Milyen csodálatosan csicseregnek, énekelnek a madarak!

Úgy ám, a madarak valóban vígan énekeltek, rikoltoztak, mert büszkék voltak a munkájukra. Őszapó elismerően meg is dicsérte őket.Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kisnémeti

(Németh Valika, 2010.03.14 14:24)

Nagyon aranyos kis mese. Milyen segítőek az álatok.