Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

MESE  A  VADKACSÁRÓL

 

          A mi tengerünkben, a Balaton vizében lubickolt két kis vadkacsa. Gerzson, a szép színes tollú fiú és Bözsi, a kislány.

-- Csodálatos ebben a friss vízben az élet! -- tárta szét szárnyait Bözsi.

-- Gyere halászni, éhes vagyok. -- hápogta a gácsér, s azzal már fejest is ugrott a habokba, meg sem várta, mit szándékozik a másik csinálni, vele tart-e vagy sem.

De nem kellett biztatni nagyon őt sem. Vidáman úszott testvére után. Bedugta fejét a vízbe, két lába az ég felé emelkedett, s amikor megfordult, ott fickándozott csőrében egy picinyke hal. Gerzson is sikerrel járt.Kép

-- Jó étvágyat! -- mondták egymásnak, azal el is tüntették a begyükbe a finom falatot.

Így halásztak, versenyt úsztak, fürödtek egész nap. Nem igen vették észre, hogy a szüleik időnként aggodalmasan tekintenek rájuk, nincs-e valami baj, rendben van-e minden, nem úsztak-e messzire a kicsik.

-- Itt játszanak a közelben -- mondta kacsa mama a párjának --, s nagyon ügyesen fogták meg a reggelijüket. Érdemes volt tanítgatni őket.

-- Háp, háp -- bólogatott kacsa papa -- úgy van, úgy van.

Hanem egy napon megunták a kis vadkacsák, hogy mindig a nádasban legyenek.

-- Menjünk, nézzünk szét egy kicsit beljebb is. -- hívta testvérét Bözsi.

-- Nem szabad! -- hurrogta le Gerzson, de azért kíváncsian nyújtogatta nyakát a tulsó part felé.

-- No nem bánom, veled tartok. -- döntötte el mégis.

Gyorsan szelték a vizet és útközben találkoztak egy kis csónakkal, melyben egy kisfiú ült az apukájával.

-- Nézd apa! -- kiáltott fel a fiúcska. -- Nézd, két kis vadkacsa! Jaj, de gyönyörűek! Adok nekik kekszet. -- s már dobálta is a vízbe a keksz darabokat.

A kis hápik, bár nem voltak éhesek egy cseppet sem, az édes süteményt pillanatok alatt bekapkodták.

Úsztak tovább és egyszer csak rengeteg hal között találták magukat.

-- Mennyi hal van itt! -- csodálkozott Bözsike.

-- Félek, menjünk innen! Valami rosszat érzek, olyan riadtak ezek a halacskák.

-- Bizony azok vagyunk -- szólt a vadkacsákhoz egy nagyobb hal --, mert belekerültünk a halász hálójába és innen nincs menekvés. Ti is foglyok vagytok.

S így volt. Nem tudtak kikecmeregni a hálóból.

-- Háp, háp! -- sipított a két kis vadkacsa. -- Háp, háp, segítség! Engedjenek el bennünket! Haza akarunk menni!Kép

Este, amikor a halász behúzta a hálóját, csodálkozva vette észre, hogy két rémült kacsát is fogott.

-- Haza viszem a gyerekeknek. -- mondta először, de ahogy látta a kacsák szemükben a félelmet, megsajnálta őket és visszaeresztette a vízbe:

-- Menjetek haza! -- szólt utánuk.

A két kis hápinak nem kellett kétszer mondani, s megfogadták, soha többé nem csavarognak el ilyen messzire, betartják szüleik intelmét.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.