Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sárkány eregetés

2009.12.03

Kép
  

Sárkány eregetés

 

Kidugta fejét a kis vakond hálószobája ablakán.

-- Ilyen korán ébredtem? -- nézett a felkelő napba, mely épp most nyitogatta szét sugarait, hogy fényt és meleget árasszon a földre.

A fűszálakon harmat csillogott, a fák lombjai között madarak énekeltek, köszöntötték az új nap reggelét.

A kis vakond újból ásított, hozzá jót nyújtózkodott és teleszívta a tüdejét a friss, tiszta levegővel.

Már éppen be akarta húzni a fejét az ablakból, amikor megpillantott a közeli fa ágán egy himbálódzó színes papírsárkányt. Hosszú piros, sárga, zöld szalagjai lengedeztek ide-oda a szellőben.

-- Nahát -- mondta a kis vakond --, ezzel játszottak tegnap a gyerekek. Úgy látszik megunták és itt hagyták. Jó lesz nekem. -- s hogy minél előbb a birtokába vegye, már majdnem kimászott az ablakon, de meggondolta magát és a kijárathoz ment.

Felkapaszkodott a fa ágára, nagy üggyel-bajjal kiszabadította a papírsárkányt és felvonszolta a domb tetejére.

Kezére tekerte a sárkány vékony madzagját és ahogy a gyerekektől látta, futni kezdett a dombról lefelé.

A csendesen fújdogáló szél egy kőszikla mögül mosolyogva figyelte a kis vakond játékát, majd pajkosan felfújta két orcáját és a magasba lendítette a papírsárkányt, mely magával rántotta a kis vakondot.

-- Na, na! -- kiáltott meglepődve a kis vakond és két lábával ijedten kalimpált a levegőben.

A szél játékos kedvében volt. Elengedte a papírsárkányt. Így az lejjebb libbent. A kis vakond lába földet ért. De a szellő újból felkapta és a magasba emelte a sárkányt. Vele repült a kis vakond is, aki kezdte élvezni ezt a csodálatos játékot.

Fürge Ürge, aki reggeli tornáját végezte a háza előtt, észrevette barátját, amint a levegőben szálldogál.

-- Hé, pajtás, mit csinálsz te ott fenn? -- kiáltott fel csodálkozva, de némi irigység is vegyült a hangjába.

A papírsárkányra festett hatalmas szem és nevető száj, hívogatóan integetett az ürgének.

-- Gyere te is, játssz velünk!

Ment is Fürge Ürge tüstént, szaladt fel a dombra sebesen.

A pajkos szél megengedte, hogy az ürge is belekapaszkodjon a spárgába, majd a másik pillanatban nagyot fújt és vitte-vitte feljebb és feljebb a kéklő ég felé a vidáman ide-oda lengő papírsárkányt és a sárkányba kapaszkodó két jó barátot.

Vidáman kurjongott  a kis vakond és az ürge a magasban. Tetszett nekik a sárkányrepülés. Nevetve integettek a pajkos szellőnek, aki egyre jobban és egyre nagyobb erővel feledkezett bele a játékba. Könnyedén repítette a magasba a színes papírsárkányt, s vele együtt a két kis állatot.

Így játszottak, repültek, míg a szél meg nem unta. Akkor a szellő becsukta szárnyait, leengedte felfújt két orcáját, visszabújt a szikla mögé és elszenderedett.

A papírsárkány zizegő színes szalagjaival és utasaival leereszkedett a fűbe.

-- Vidám dolog a sárkány eregetés. -- mosolygott boldogan a barátjára Fürge Ürge.

-- Bizony az -- bólintott a kis vakond --, azért is szeretik olyan nagyon a gyerekek. S most mi is kipróbálhattuk. Csodálatos volt!

Kép Még nagyon sokáig emlegették, és elmesélték az arany hörcsögnek is a sárkányeregetést.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.