Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

 

TAPSI FÜLES MEGVALÓSULT ÁLMA

 

 

 

Kép

 

                         Ketrechez lépett a gazda, kinyitotta az ajtót,

                         És fülön ragadta az egyik gyanútlanul alvót.

                         Rúgkapált a kicsi nyúl, visított, sírt keservesen,

                         Nem lágyult az ember szíve, kosárba dobta hevesen.

Kép

                         Ijedten lapult a fehér szőrű a kosár falához,

                         Oda került még vagy három- négy az első nyuszihoz.

                         Elvitték őket sebbel-lobbal a heti vásárba,

                         Piros, kék szalagot kötöttek mindegyik nyakába.

 

Kép

                         Nézegették, válogatták a nyuszikat, cserélték forintra,

                         Így kerültek a gyerekek készítette fészekbe Húsvétra.

                         Tapsi Füles ült, csak ült a fészek közepébe kuporogva,

                         Körülötte szép festett tojások voltak, piros, kék és sárga.

 

 

Kép

 

                         Volt az egyikre egy gyönyörű, arany szőrű bárány festve,

                         Füles barátunk szinte várta, hogy megszólaljon bégetve.

                         Ámulva nézte, nézte Tapsi a szép,  hímes tojásokat,

                         Elhatározta, megtanulja maga festeni azokat.

 

Kép

                          Így, mire vége lett a Húsvétnak, Tapsi Füles megnőtt nagyra,

                          Kis gazdája kitette a rétre, fusson előre vagy hátra.

                          Szaladt is Füleske bátran, egyenesen fel a magas dombra,

                          Onnan nézett szét fürkészve, merre menjen, balra-e vagy

                          jobbra.

 

Kép

       Kerül-e valaki útjába, ki megmondja neki, hogy valósulhat meg álma?

       Hol találja meg azt, aki megtanítja őt a tojásfestés tudományára?

       Megpillantott a magasban egy hosszú, piros csőrű békára vadászó gólyát,

       Tőle tudakolta: tudja-e, hol, merre találja meg a festő iskoláját.

                         

                       

Kép

             Éppen arra jártam utamon-, kelepelte vígan válaszul a gólya, 

             Elkíséri Tapsikát hozzá máris, ha ő is úgy akarja.

             Mire harmadszor is felemelte a fejét a Nap keleten, 

             Megkezdte a tanulást a kis nyuszika egy zöldellő réten.

 

Kép


        Öreg, szürke nyúl apó volt a tojásfestő mester, nagy, lógó fülekkel,

        Tanította a mi Tapsi Fülesünket, hogy kell bánnia az ecsettel.

        Szigorú volt a nyúl mester a tanításban, nem kímélte Tapsit soha,

        Mennie kellett festeni, akár esett, akár a szél a havat fújta.

 

Kép

     

               Csorgott a veríték Füles homlokáról, de csak ment loholva, 

               Hol meg a cipőjét csizmára cserélve, a sarat taposta.

               Térdig érő nagy hóban, süvítő szélben, fogvacogva futott,

               De mire a tavasz eljött, a tanulásnak végére jutott.

 

Kép

     Festett is olyan szép hímes tojásokat, hogy a világon nem akadt párja,

     Megvalósult tehát Tapsi Füleskének egyetlen, dédelgetett álma.

     Amikor talicskáját tojással megrakva ment a húsvéti vásárra,

     Nem gondolt már többé vissza mesterének csípős pálcájára!                 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.