Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép
  

Tél

 

Ilyen vagyok én! Hideg,ijesztő, rémisztő.

Tombolva hajt előre egy hatalmas erő.

Süvítek, fütyülök, villámgyorsan száguldok,

Nyomomban mindenütt lógnak hosszú jégcsapok.

Megsarkantyúzom szilaj paripám oldalát,

Kéményt döntök, lekapom a férfi kalapját.

Vicsorítom fogaim, rázom az öklömet,

Bújnak előlem félelmükben az emberek.

Most még itt vagyok, de már is kavargok körbe,

Köpenyem rázom, hópihét hintek a földre.

 

S lám ilyen vagyok én. Kemény, szépséget teremtő.

Kiadtam nagy mérgem, megnyugszik bennem az erő.

Felfújt két orcám lassan békésen leengedem,

Szellőmet éppen csak, hogy csendesen lengedezem.

Fehér hótakaróm csillan az éles napfényben,

Mindenki ámuldozva gyönyörködik énbennem.

Gyerekek szánkója siklik tova sima jégen,

Rikkantják: mily csodálatos is az élet télen!

Most is kemény vagyok, még most is parancsolgatok,

De békésnek tűnik, ahogy fagyosan mosolygok.

 

                                     .

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Boly

(Erika, 2017.01.30 11:15)

Nagyon szép, igazán kifejező mondanivaló, ilyen a tél, valóban ilyen! Csodálatos és egyben félelmetes, borzongató!

Lakitelek

(Szakács István, 2009.11.23 07:48)

Érdekes és elgondolkodtató